Mivel a pletyka hatalmát fiatalon megismertem, azt hittem, később már semmin sem fogok meglepődni. Nem így történt. Amikor élénk képzeletű emberek az első kézből származó információkból és a félfüllel hallott történetekből valóságos regényeket állítanak össze ! És ha elég sokan adják tovább a butaságokat, akkor mint a népmesék, szép kerek formát öltenek. Jelzem, magam is megéltem ilyet. Nemrég hallotta a kedvesem a kozmetikusnál, hogy szakított velem, pontosan kifejtették az okokat is, közölték vele, hogy kivel jár, amióta én elköltöztem, majd megkérték, hogy meséljen néhány izgalmas részletet az új barátjáról. Amikor hazaérve elújságolta, mit hallott, fölébredt bennem a zsurnaliszta, telefont ragadtam, hogy utána járjak, igazak-e a hírek. Több kollégám megerősítette a történetet, sőt tették hozzá , ők már napokkal ezelőtt hallották. Egy kedves pályatársam egy hete meséli a munkatársainak Végem nyögtem reménytelenül. Ha újságírók mondják, akkor biztosan igaz. Hetek óta máshol vagyok, pedig végig azt hittem, hogy itthon. De akkor most ki főzi a vacsorát? révedtem üveges tekintettel a levegőbe. Legjobb lesz, ha felhívom az érintetteket, és megkérem, öntsenek tiszta vizet a pohárba. Tárcsáztam a saját számomat, de foglaltat jelzett a készülék. Kedvesem figyelt egy darabig, majd szelíden kivette a kezemből a mobilt, és halkan közölte: most már értem, miért beszélik városszerte, hogy nem vagy normális.