Vujity Tvrtko szerint a pletykát gyakran a bulvármagazinok terjesztik, Stohl András azt üzeni az újságíróknak, hogy nem felejt, Bombera Krisztina pedig élvezi a fotózást.
Vujity Tvrtko: E cikkek jelentős részének pletyka az alapja, de én inkább megfordítanám, sok cikk szolgál pletykák alapjául! Ha minden bulvárcikk igaz lenne, akkor most, a már kilencedik éve az Egyesült Államokban angolul show-műsort vezető Friderikusz Sándornak négy éve volna a felesége az a Stahl Judit, aki két éve él egy nepáli kolostorban, miközben egy New York-i főzőiskolában tanul
Rólam eddig szerencsére kevés hamis információ látott napvilágot. Persze, azért akadnak kisebb horderejű fals Tvrtko-sztorik is: nemrég az egyik színes lapból tudtam meg, hogy egy élő tévéműsorban elfelejtettem a saját anyakönyvezett nevemet, ezzel kínos perceket okoztam magamnak és a műsor készítőinek. Egy másik magazin azt tartotta érdekesnek, hogy mániákus videojáték-rajongó vagyok, a kakaskilövő játék a kedvencem (utóbbiról még sosem hallottam!)!
Stohl András: A pletykák és a bulvárcikkek legfeljebb pillanatnyi bosszúságot okoznak, azt viszont gyakran
A házasságom nem a bulvárújságok miatt ment tönkre! Egyébként szerintem előbb van a pletyka, aztán a cikk, nem pedig fordítva. Az újságírók a munkájukat végzik, amikor utánajárnak a pletykáknak. Ezt lehet tisztességesen is: vannak olyan bulvárújságírók, akikkel jóban vagyok, ők sokszor egyeztetnek velem a cikk megjelenése előtt. Persze, olyanok is akadnak, akik összeírnak rólam mindenfélét anélkül, hogy valaha is felvennék velem a kapcsolatot. Jelzem, ezek az írások is eljutnak hozzám, mert olvasom a bulvársajtót. És ezúton is üzenem az alkotóknak: nem felejtek!
Bombera Krisztina: Eddig szerencsém volt, mert nem nagyon jelentek meg rólam rosszindulatú pletykák. A friendly gossip-ok, a barátságos pletykák egyébként együtt járnak a munkámmal, ezeket meg kell szoknom. Egyszer egy magazin munkatársai megkértek, hogy paparazzi-képeket készíthessenek rólam. Ők biciklizni tanulás közben szerettek volna meglesni, nekem ez nem tetszett, így kiegyeztünk abban, hogy hamburgereket fogok enni. A fotós leültetett egy asztalhoz, ő távolabb ment, és lelkesen kattogtatott, miközben én tömtem magamba a hamburgereket. A kész képeken minden autentikus volt: homályos felvételek, egy faág belelógott a képbe
A lesifotózás után kiderült, hogy egy irányba megyünk a fotóssal, tehát el is fuvaroztam a szerkesztőségig! Itt és most megígérem, bárkit elviszek bárhová, csak tartsák meg a jó szokásukat: ha lesből akarnak lefényképezni, szóljanak előre!