Férfibeszéd – Szilágyi Jánossal

nlc | 2004. Február 02.
Azért lett riporter, mert nem akart naponta lyukasztani a hivatali blokkolóórán. Szabad akart lenni. Bejött neki, már ami a riporterséget illeti, évtizedek óta elismert szaktekintély: a maga ura.

Ehhez képest háromszor nősült. Első házasságából fia, a másodikból lánya született. A neves jelmeztervezővel, Vidák Györgyivel kötött házassága 17 éve tart.





– Mit tud Györgyi, amit a többi nő nem?
– Felszabadultan nevetni, arra lettem figyelmes először. De se nem jobb, se nem rosszabb az előző feleségeimnél, egészen más. Az első feleségemhez semmi közöm nem volt, martam magam, mit keresek egyáltalán abban a kapcsolatban. A második nagyon okos nő volt, erős egyéniség, így örökké ciánt öntöttünk egymás poharába, vagyis megállás nélkül veszekedtünk. Györgyivel valami melegség költözött a lakásba, a feszültségmentes élet reménye. Váratlan és élményszerű volt, hogy lehet egy nővel egy fedél alatt élni így is. Talán én is gyengédebb, odafigyelőbb lettem attól, hogy belőle ez sugárzott, s így lassan összecsiszolódtunk. Én változtam többet, nem ő.
– A könyvében leírta, volt válságban is ez a kapcsolat.
– Nem is olyan régen. Három-négy éve szó szerint nagyon a végét jártuk, úgy volt, szét is megyünk. Nem azért, mert neki, vagy nekem lett volna valaki más az életemben, csak addigra kiderült, rengeteg dolgot másképp látunk. Miután belegondoltam, se nekem, sem Györgyinek nem lesz jobb attól, hogy elválunk, megpróbáltam a kapcsolatunkat visszaépíteni, és szerencsére ebben ő is partner volt.

Exit mobile version