Az apa is hallja, de ő nem nyugszik. Be szeretne menni. Az szigorúan tilos! Bármilyen erősebb hanghatás, zavaró körülmény következtében megszakadhat orvos és páciens sajátos kapcsolata. Újságírónk közelről figyelte az eseményeket.
A helyiség éppen olyan fehér, éppen olyan olajzöld és éppen olyan tisztaság illatú, mint bármely más kórházban. Ami más, az a zene: igen, Bach. Az ablakmélyedésben gyertya ég. Fontos, hogy az otthon meghitt hangulatából elvigyük azt, ami lehetséges. Ezt is ő mondta, és lám Dienes doktor erről sem feledkezett meg.
Magda a heverőn hanyatt fekszik. Messziről olyan, mintha vízen lebegne, karja, lába kicsit szétnyitva. A fájásszámlálón ötperces fájások regisztrálódnak. Ezek már erős, komoly görcsök gondolom, de Magda arcán semmi nem látszódik a fájdalomból. Relaxál. Befelé fordul. Magára figyel. A görcsökre, melyet le kell küzdenie: elvégre én erősebb vagyok, mint a fájdalom hallom belső monológját.
Dienes doktor megvizsgálja Magdát, majd megkéri sétáljon át a szülőszobába. Lassan lépked, ám határozottan tart a szülőágy felé. Mozdulatai biztosak, torzító fájdalomnak nincs jele.
A hipnózis
Az orvos megkéri, válasszon ki egy pontot, és nézze erősen azt. Az asszony megteszi, úgy tűnik a sarokban áll meg pillantása. Szeme lassan lecsukódik, légzése egyenletessé válik, izmai elernyednek. Magda azonban nem alszik. Sőt jól hallható párbeszéd kezdődik:
Hol vagy?
Tengerparton.
Kivel?
A férjemmel. De őt nem látom. Talán kint van a parton
És te?
Én a tengerben vagyok. Erősen hullámzik. Kicsit félek, mert nem vagyok
valami jó úszó. De szerencsére közelít egy nagy fadarab.
Kapd el, segíteni fog a partra jutásban.
(Folytatás a februári Évszakokban!)