Dr. Vekerdy Tamás válasza: A tünetet, amit leír, az orvosi-pszichológiai szaknyelvben pavor-nak nevezik, teljesebb nevén: pavor nocturnus.
Pávorozik, mondják. Pavor félelem, rémület; latinul. Éjszakai rémület. (A szaknyelv újabban alvási rémületről beszél.) Ennek az a jellemzője, amit leír; egyes leírások szerint a nyitott szemű gyermek nem ébreszthető fel, nincs magánál, és később nem is emlékszik arra, hogy mi történt vele. A tünetek közé tartozhat a heves szívdobogás. A statisztikák szerint ez a tünet leggyakrabban 4 és 12 év között jelentkezik; nagyon eltérő vélemények szerint a gyerekeknek 1-6 százalékánál. Ha a gyerek végül is felébred, akkor esetleg lidérces álomnak nevezik a tünetet, amelyik, ha krónikussá válik, szintén kezelésre elsősorban pszichoterápiára szorul. A lakásban járkálást, szaladgálást egy harmadik tünetcsoportba, az alvajárásba szokták sorolni.
Mint ahogy ez mindig is történik, az egyedi esetek eltérnek a pontos tankönyvi leírásoktól, definícióktól.
Talán közelebb jutunk a dolog megértéséhez, ha arról a gyakori tapasztalatról beszélünk, hogy a pávorozó kislányok általában otthon is és az óvodában vagy iskolában is “jók, boldogok, kiegyensúlyozottak, jól teljesítenek, testvérüket szeretik, egyszóval sok szülő által vágyott módon mintagyerekek. Azt mondhatjuk, hogy minden feszültséget, szorongást, dühöt, amit más gyerek szabadabban kinyilvánít “rosszalkodik, kellemetlenkedik, testvérével veszekszik vagy verekszik ők mélyen elfojtanak. Annyira mélyen, hogy nem egyszerűen “rosszat álmodnak ennek következtében, hanem még azt sem engedik meg maguknak, hogy felébredjenek, ha az elfojtott indulatok az álomban a felszínre törnek, s hogy visszaemlékezzenek arra, mit is álmodtak…
Tamara esetében azt gondolom persze, csak feltételezem, így a távolból , hogy a testvérféltékenység, ahogy maga is utal rá, igenis szerepet játszhat a tünet kialakulásában. (Hiszen a húga most múlt 2 éves és a tünet 2 éve áll fenn!) A testvérviszony mindig ambivalens, kétértékű, mindig van benne szeretet és féltékenység (gyűlölet), és ha a negatív érzelmek legalább szóban nem tudnak megnyilvánulni (mert a gyereknek esetleg más okból fellépő bizonytalanságérzése miatt annyira fontos a szülők és a felnőtt környezet egyértelmű elismerése), akkor ilyen módon törhetnek felszínre.
A tünet hátterében más okokra visszavezethető szorongásos fantáziák is állhatnak. Esetleg a szülők veszekedése, vagy a bizonytalannak érzett családi helyzet miatt. Sokszor leírják, hogy a pávorozó gyerekek egy szobában laknak esetleg egy ágyban alszanak szüleikkel, és a szülők éjszakai életének féltudatos, szorongásteli átélése is kiváltó ok lehet (vagy netán éppen egy olyan vágy 4-5 éves kor körül, hogy a szülők titokzatos éjszakáját megzavarják).
Gyakran más jellegű titkok, titkolódzások is meghúzódhatnak a háttérben. A családi titkokról mint erről már sokszor beszéltünk , a gyerekek anélkül is “tudnak, hogy erről valaki beszélne velük. Ez a tudás azonban nem megfogalmazható, nem világosan tagolt, csak valamiféle szorongás és feszültség formájában zavarja meg a gyerek nyugalmát.
Mind e fentiekből az következik, hogy jóllehet a gyerek legalábbis a statisztikák és a tapasztalat szerint a kamaszkor küszöbére érve “kinövi ezt a tünetet (esetleg csak tünetet vált!), de én a maguk helyében semmiképpen sem várnám ki ezt az időt, mert nemcsak a tünet fárasztó a gyerek számára, hanem az a feszültség, az a szorongás is, amely a tünetet fenntartja és kiváltja, rengeteg energiát visz el. Mindenképpen az a javaslatom, hogy keressenek fel egy szakembert (gyermekpszichológust), aki, ha rendszeresen és kitartóan járnak hozzá, oldó játékterápiával jelentősen tud a tüneten enyhíteni, vagy éppenséggel “oki terápiával eléri a tünet megszűnését. (Ilyenkor persze, a “jó gyerek átmenetileg mindenképpen “rosszabb lesz, netán testvérével is veszekszik, de nem fog többet éjszaka sikoltozva, reszketve felriadni.)