Élhetünk-e férfiak nélkül?

dr. Bede Zsuzsanna

– Az bizonyos, hogy a száz-százötven évvel ezelőtti férfiszerep, tehát az anyagi biztonságot adó, családfenntartó férfi ideálja valóban eltűnőben van – vélekedik dr. Bede Zsuzsanna szexuálpszichológus. – Változik a világ, a férfias munkák (például a favágás, a szén felhordása) is megszűnőben vannak – bár hozzáteszem, hogy a mosás, a mosogatás megmaradt, és azt jobbára ma is a nők végzik… A huszonegyedik századra változtak az igények, hiszen ma már mást vár egy nő egy férfitól, mint amit dédnagyanyáink vártak választottjuktól.

Eljátszhatunk a gondolattal, mi történne, ha nem lennének férfiak. Szerintem sok-sok magányos nő élne a világon, mert egyáltalán nem biztos, hogy a saját nemükkel intim kapcsolatba akarnának lépni. Igaz, egyes állatkísérletek során, amikor csak azonos nemhez tartozó példányokat tartottak egy helyen, a belső szexuális szükséglet miatt az állatok egymás közt létesítettek szexuális kapcsolatot, de ez mesterséges helyzet volt. Embereknél ez máshogyan működik: például a börtönökben sem lesz mindenki homoszexuális vagy leszbikus, mert ez a vágy férfiaknál és nőknél egyaránt sokkal mélyebbről jön, s nem tudatos döntés eredménye. Azt gondolom, férfiak nélkül sokkal több nárcisztikus, önimádó nő élne köztünk.

Az agresszió nyilván átalakulna, de esetleg – tettlegesség helyett – megmaradna a szavak szintjén. A konfliktusokat inkább praktikákkal oldaná meg a női társadalom, és elképzelhető, hogy kevesebb lenne a háború. Ám, az is előfordulhat, hogy sokan a viselkedésükben férfiasabbá válnának, tehát kialakulna egy gyengébb és egy határozottabb női nem.

Ha csak nők élnének a világon, akkor jórészt eltűnne a szerelem és a nemiségből eredő intim kapcsolat. Jung vélekedése szerint ugyanis mi, nők a párunkban a bennünk lévő férfit keressük, a férfiak pedig partnerükben a bennük lévő nőt akarják megtalálni.