Retro parti a Savoyban

Különleges műfaj az operett. Egyik kritikusa szerint “nem szól semmiről, mégis nagy népszerűségnek örvend”. Végy egy Kálmán Imrét, egy Lehár Ferencet vagy egy Ábrahám Pált! – elnyűhetetlenek. Kell néhány formás gazdag hölgy, pár fess úriember, csipetnyi luxus, egy nem túl bonyolult konfliktus nagy adag szerelemmel. Jó, ha a primadonnának operába illő a hangja, jóképű a bonviván, fürge lábú a szubrett, ellenállhatatlan a táncos komikus, valamint pazar kiállítású a díszlet és a jelmez. Ez a Budapesti Operettszínház Bál a Savoyban című előadásában mind megvan, ráadásul még azt ígérik, elcsépelt sem lesz, hiszen Eszenyi Enikő állítja színpadra. A formabontó előadás kulisszatitkaiba két fiatal színésznő, Kékkovács Mara, azaz Madeleine és Siménfalvy Ágota, azaz Daisy, valamint a jelmeztervező, Benedek Mari avat be minket – a darab kapcsán mindhárman új szereppel ismerkedtek meg.

Először a habkönnyű deszkákon

Siménfalvy Ágota

– Mivel más műfajhoz illik a hangom, meg nem is vagyok tipikus szubrett, még sosem játszottam operettben, nem is gondoltam, hogy valaha hasonló szerepet kapok – meséli mosolyogva Ágota, aki jelenleg a Sweet Charity című darab főszerepében is látható. – Most olyan kollégákkal állhatok együtt a színpadon, akikkel az elmúlt három évben csak a büfében találkozhattam, mert sosem dolgoztunk egy darabban. A rendező sajátos, modern felfogásának köszönhetően kerülhettem be az előadásba, mivel Enikő “dögösebbre” hangolja a produkciót, így az én figurámat is. A darab közelebb került a musicalhez, mint az operetthez. A mögöttünk álló munkafolyamat során megtanultam, hogy nem is olyan egyszerű ez a “könnyed műfaj”, kőkeményen megdolgozunk minden habkönnyűnek tűnő jelenetért. Persze, itt nem is lesznek olyan álálomvilágba illő, a megszokott bécsi operetthangulatot megjelenítő sorsok, vagy kizárólag happy enddel végződő epizódok. Rendezői koncepció, hogy majdnem prózai darabként kezeljük a történetet, szerepeket, sorsokat. Nem a negédesség, a poénmondás lesz a fővonal, hanem azok az élethelyzetek, azok a jelentős változások, amelyek előttünk bontakoznak ki. Egy fiatal házaspár, Arisztid és Madeleine házassága, élete és boldogsága a tét.

Kékkovács Mara

– Milyen “az Eszenyivel” dolgozni?

– Nagyon nagy megtiszteltetés volt már csak a próbákat megelőző szereplőválogatáson is megmutatni neki, mit tudunk, kik vagyunk egyáltalán. Tökéletes esélyesként viselkedett mindenkivel – akár házon belülről, akár kívülről jött. Nem futószalagon mentek a meghallgatások, hanem öt-tíz percben valóban próbált velünk: mi hoztuk a dalt, ő pedig arra volt kíváncsi, mennyire vagyunk vevők az instrukcióira, tudunk-e együtt dolgozni. Ha nem választott volna ki, akkor is megérte volna az a negyedóra. A próbák idején rengeteg támpontot ad, dőlnek belőle az ötletek. Irányvonalakat vázol, nem hagy magadra egy pillanatra sem, mégsem korlátoz. Rendkívül energikus, sugárzik belőle a munka és a munkatársak iránti szeretet.

– Van, aki nem vevő erre az új felfogásra?

– Mindenki számára kihívás, s ha kicsit még idegen is, de keressük a helyünket ebben a modern látásmódban, és szerintem meg is találjuk.

– Te annyira tipikus barna nő vagy – Anita voltál a West Side Storyban –, most mégis szőke leszel.

– Voltam már egyszer szőke a színpadon, akkor is nagyon megváltoztatott. Egyébként a figura szép, finom külseje mögött kemény csaj áll. Daisy Parker nagyon tudatos, felforgató személyiségű nő, szinte férfias viselkedésű, aki viszont szerelmes lesz, és ezzel az elveinek annyi.