Túl közel és túl távol
“Megbolondultál, kislányom, hogy vadidegenekkel osztod meg a titkaidat? kérdezte múltkor felháborodva barátnőmet az anyukája…
Létezik a “ventilláció nevű fogalom magyarázza Szigetvári András. Ez annak szükségletét jelenti, hogy megosszuk valakivel a problémáinkat. Amíg mondjuk, Amerikában az ember ilyenkor beugrik a pszichológusához, nálunk sokszor hiányoznak ezek a “kibeszélő csatornák. Ott van viszont az internet, rajta egy csomó idegennel, akik közül bárkinek szinte rizikó nélkül mesélhetjük el a legintimebb titkainkat…
Ezen van éppen túl a lány, most pedig elérkezett a pillanat, hogy szembenézzen a titkait ismerő idegennel. Mi történhet egy ilyen furcsa helyzetben?
Rengeteg fontos kifejezőeszköz, amellyel az emberek “élőben üzennek egymásnak, az internetes kapcsolatokban hiányzik. Gondoljunk csak arra, milyen alapvető benyomásokat szerzünk a másikról, ha halljuk a hanghordozását, a beszédmodorát, látjuk a szeme csillogását, a gesztusait. Nem beszélve arról, hogy egyes kutatások szerint a szimpátia kialakulását, a látvány és a belső értékek együttes hatását is módosíthatja a szaglás, a másik által kibocsátott hormonok érzékelése. A személyes találkozás tehát kemény próbatétele a neten kialakult kapcsolatnak. Azzal pedig, hogy szívüket-lelküket kiadták már azelőtt, hogy látták volna egymást, olyan fontos periódust hagytak ki a kapcsolatalakításból, amelyet nehéz pótolni. Mintha a harmadik emelettel kezdték volna az építkezést
De ha mindketten kiegyensúlyozott, egészséges személyiségek, akkor utólagosan is vissza tudják majd építeni a kimaradt szinteket.
“Szerető férjet tessék…!
Ne felejtsük el a sikertörténeteket sem, mert ilyenek is léteznek, méghozzá szép számmal! Itt van például a személyzeti menedzser, Rónay Viktória, aki sugárzó arccal mesélt élete nagy kiválasztásáról: a férjéről. A szerencse ott segített nagyot, hogy az első ember, akivel csupán kíváncsiságból levelezni kezdett, egyre szimpatikusabbá vált, a személyes találkozás pedig véglegesen szerelmet szült.
Nem igaz hát, hogy csak olyan emberek ismerkednek a világhálón, akik mindig, mindenhol kudarcot vallottak már. A jelenség viszonylag új ahhoz, hogy sok hátulütőjével egyelőre ne tudjunk mit kezdeni, de bízhatunk benne, hogy az ember idővel megtanulja majd hatékonyan kiválogatni a kincseket a kapcsolatok virtuális bányájából. Nem megfeledkezve arról, hogy a csoda teljessége úgyis mindig az illatoké, az ízeké és az érintésé marad.
*
A barátnőm vegyes érzelmekkel hívott: igazából nem csalódott, de biztos, ami biztos alapon azért találkozni szeretne még másik két jelentkezővel. Azt mondja, végül is ismer olyat, aki az ötvenedik randevú után találta meg az igazit…
Ha vannak hasonló élményeitek, vagy véleményetek a témáról, írjátok meg az s.dobray@sanomabp.hu címre!