Korán születtek

Van-e esélye arra, hogy idővel éppolyan legyen, mint “pontosan” érkezett társai? A jelen egészségügyi körülmények között sajnos, ez utóbbi kérdésre nem mindig felelhetünk egyértelmű igennel. Pedig volna megoldás. Hazánkban a hetvenes évek közepe óta léteznek a perinatális intenzív centrumok (PIC-ek), amelyekben a koraszülötteket és az egyéb szempontból – például az édesanya terhességi vagy már meglévő cukorbetegsége miatt – megfigyelésre szoruló újszülötteket kezelik. Jelenleg 6 budapesti és 17 vidéki centrum működik, de a fővárosi központokban arányaiban sokkal több kis beteget látnak el.

Alsó határ: 24. terhességi hét

– Megdöbbentő adatokkal kezdem, de tény, hogy Magyarországon az egyébként is fogyó népességszám idején, az éretten született gyermekek közül évente majdnem háromszázat elveszítünk. Ráadásul 2002-ben a szülés alatt 36 halálozás történt. Ennek egyik fő oka a hazai egészségügyi ellátottságban keresendő – mondja Dr. Mészáros József, egyetemi docens, az Országos Gyógyintézeti Központ PIC centrumának vezetője.

– Az évente hatszáz alatti születésszámot “felmutató” intézményekben, a kis szülészeteken az újszülötteket sem látja azonnal gyermekorvos, hiszen nincs hozzá státus, nincs keret a foglalkoztatásukra. Emiatt aztán nem végzik el rögtön a szükséges vizsgálatokat, pedig épp a legkritikusabb órákban, a szülés után közvetlenül lehetne még megelőzni a nagyobb bajt. Sajnos, ez nemcsak a legkisebb, azaz évente legföljebb hatszáz újszülöttet világra segítő szülőotthonokban van így, a nagyobbakban sem dolgozik mindenütt neonatológus (az újszülötteket és a koraszülötteket ellátó szakorvos), aki biztonsággal, rögtön a szülés után figyelemmel tudná kísérni a kicsik vitális értékeit, életműködéseit. Pedig e két intézménycsoportban évente több ezer koraszülött is világra jön: országosan pedig, minden száz szülésből kilenc a kiírt terminus előtt történik. Csak a legnagyobb, ezer újszülöttnél is több csecsemőt fogadó intézményekben állandó a gyermekorvosi szolgálat – de még az ebbe a körbe tartozó szülészeteken sincs mindenhol így. Főként Budapesten rossz a helyzet.

Dr. Mészáros József

Korábban a betöltött 28. terhességi hét után világra jött magzatokat nevezték koraszülötteknek, az 1998-ban életbe lépett Egészségügyi Törvény azonban ezt már a 24. hétben határozta meg. Csakhogy, sem a bevezetést megelőzően, sem azóta nem történt lényegi infrastrukturális fejlesztés! Pedig előre tudható volt, hogy a picinél is kisebb, legtöbbször az egy kilogrammot sem elérő babáknak szükségük lesz lélegeztetőgépekre, monitorokra, infúziós pumpákra, speciálisan a méretükre szabott, egyszer használatos eszközökre, drága gyógyszerekre. Új gépek legföljebb nagy nehezen létrejött alapítványi támogatásokkal, segélyakciókkal szerezhetők be, s mint Mészáros doktor elmondja, a centrumokban dolgozó orvosok szaktudása lassan már nemcsak a koraszülöttek ellátására, hanem az egyes létfontosságú, de elöregedett gépek szerelésére is kiterjed… Különben sem könnyű megfelelően képesített szakembert szerezni, hiszen a hatéves orvosi egyetem és az ötéves gyermekorvosi szakképesítés után lehet csak pályázni neonatológus képzésre.

A helyzetet nehezíti, hogy a koraszülöttek száma még egy okból növekszik: az egyébként örvendetes lombikbébi-program terjedésével és sikerességével. A beavatkozáskor legalább három megtermékenyített petesejtet kell beültetni az anya szervezetébe. Így viszont természetszerűleg megnövekszik a kettes és többes ikerterhességek aránya, s az így született babák között aránytalanul sok a koraszülött. Ráadásul, a megfigyelések szerint, a mesterséges beavatkozás során világra jött kicsik sokkal esendőbbek a természetes módon fogant koraszülötteknél. Mivel a beültetések száma növekszik, a koraszülött-ellátás fejlesztése még inkább aktuális lenne.