A szomszédos Dominika merengue-jét magam is kipróbáltam, a salsa tudtommal hasonlít hozzá: csupa élet, erotika, felszabadultság!
Barátnőm hatására már Pesten beiratkoztam egy salsatanfolyamra, hogy kubai tanároktól tanuljam meg ezt a szédületes táncot. Csakhogy velünk, magyar fiatalokkal az a gond, hogy mi (újabban) magunkban táncolunk. A salsa viszont arról szól, hogy istenigazából megfogod partneredet, és együtt éltek, lélegeztek a zenére, lefoszlanak a gátlások. Kubában nyitva az ablak, szól a zene, és már az ötéves kislány is ügyesen riszálja magát! A stábunk megőrült ettől a ritmustól, ahol szólt a zene, mi salsáztunk. Ha a szálloda éttermében perdültünk táncra, a séf odahagyta a munkáját, és közénk állt…
Itt ülsz velem szemben karcsún, szőkén, huszonhét évesen , lehetetlennek tartom, hogy senki sem ideges (féltékeny) a Kuba-rajongásod miatt.
No, ez remek gondolat! Kubában különlegesnek tartottak a szőke hajammal, a fehér bőrömmel, szép, okos-kedves fiúkkal ismerkedtem meg. Számomra csoda volt, hogy nem tolakodók, hogy bókolnak, hogy tisztelik, becsülik a nőket! Itthon mindebből keveset kaptam… Megpróbálok pontosan fogalmazni: itthon nincs magánéletem! Szűk körben mozgok, hajnaltól estig dolgozom, nem járok plázázni, moziba is ritkán jutok el, nem kávézgatok a barátnőimmel, mint a kortársaim. Az ismertségem is akadály… De nem vagyok hajlandó görcsölni, nem rohanok a férfiak után, huszonhét vagyok, nem harminchét! Ráadásul van esély arra, hogy Kubában találom meg az igazit…
Van jelölt?
Naná!
Ez is szerepet játszik a visszatérésedben…
Nem akarom részletezni, mert ha anyukám elolvassa, rosszul lesz… Legyen elég annyi, hogy most boldog vagyok! Ehhez képest a legutolsó itthoni kapcsolatom arról szólt, hogy engem le kell bunkózni. Ha volt rajtam sapka, az volt rossz, ha nem, akkor az… Pedig szerelemnek indult gondolom én , ám később kiderült, hogy a fiatalember azért kezdett bele e féléves kapcsolatba, mert tudta, hogy van lakásom, biztos egzisztenciám, tehát a lakása felépültéig hozzám költözött. Én behunytam a szemem, mert nagyon vágytam szerelemre.
A munkában elért siker ellensúlyozza a magánéleti kudarcokat?
Elég tartósan. Évek óta a munkám szerez igazi örömöt. Szeretem a hajnali rádiózást, hiszen már középiskolás koromban rádiós akartam lenni, a tanáraim is biztattak (minden szépbeszéd-versenyt megnyertem Debrecenben). Be is iratkoztam egy kiváló rádiós-tévés tanfolyamra, aztán a Kodolányi János Főiskola Kommunikációs szakán, rádiósként végeztem. Annak is két éve már, hogy az Aktívban műsorvezető vagyok. Jelzem, a televíziós munkát is a rádiózásnak köszönhetem. Boldog voltam, amikor kiválasztottak úgy éreztem, beért az a sok munka és tanulás, amelyet a szakmába fektettem , szeretem ezt a műsort, a csapatot, az is jó, hogy a szövegeimet magam írhatom! Persze, sokan azt állítják, hogy kizsákmányolom önmagam. De mondd, mikor alapozza meg a jövőjét egy fiatal? Mikor fejlődjek, tanuljak, ha nem most? Bírom, és bírnom kell, hiszen a lakásom vásárlásakor kölcsönt vettem fel. Nyögöm…
Ügyes lehetsz, ha két munkahely is elengedett a kubai útra…
Hajaj! A Sláger rádióban már évek óta dolgozom, ott viszonylag simán ment, de az Aktívban nem mertem szólni! Inkább egy viccesnek vélt e-mailt írtam a főszerkesztőmnek. Nagyon rendes volt: legyintett, elengedett. Az otthoni csata sem volt könnyű. Képzeld el, hogy az egész családom a nővérem férjestül-gyerekestül, a szüleim meg az öcsém utánam költözött Budapestre. És most érzik rajtam a vágyat Kuba után, ráadásul tudják, hogy szörnyen önfejű vagyok. Nagyon szeretem őket, nem akarok nekik fájdalmat okozni, de…
De most úgy érzed, hogy egy idő után Kubában fogsz élni!
Pontosabban: Havannában.
És az imádott szakmád?
A terv még nincs kész. Azért megyek vissza, hogy megismerjem a hétköznapokat, persze, házat is akarok nézni, bár a jelenlegi törvények szerint még nem vehetek… A szakmám? Semmihez sem ragaszkodom foggal-körömmel! Nem szabad izzadságszagúan kapaszkodni! Eszembe jut a kubai barátnőm kétlakisága. Tavasztól őszig az itthoni idegenforgalmi szezonban Magyarországon dolgozik, az év többi részét Kubában tölti. Én élvezem a munkámat, de közben boldog akarok lenni! És ha a boldogság Kubában vár rám, akkor menni kell!
Álmodozzunk! Ha tíz év múlva szeretnék írni Gombos Edináról, hol találok rá?
Egy havannai társasház tetején várlak majd! Az óriási terasz korlátjáról sűrűn omlanak le a színes virágok, ha lenézel, forr alattad a város… Két gyerek egy kislány meg egy kisfiú játszik a kertben, és találkozni fogsz a párommal is, akivel szerelemben, hűségben élek. Milyen lesz ő? Okos, egzotikus külsejű, magas, arisztokratikusan hosszú ujjakkal… És remekül táncol! Ráadásul olyasféle vállalkozásunk lesz, amelyben együtt dolgozhatunk.
Tetszik.
Hát még nekem!