Középszerû sztárok

Soma | 2004. Április 08.
E levél témája nem a szex vagy a szerelem, hanem a feltûnési vágy. Miért hiszik egyes emberek azt, hogy extravagáns viselkedéssel többek lehetnének másoknál?




Miért van az, hogy egyesek minimális tehetséggel, de annál több gátlástalansággal futnak be olyan karriert, amiről még csak nem is álmodhattak volna? Miért van az, hogy csupán külsőséggel olyan népszerűségre lehet szert tenni, melynek értéke erősen megkérdőjelezhető? Esetleg pont az a probléma, hogy nincsenek tisztában azzal, hogy az ő értékük csak külsőséges, múló és törékeny? Miért van az, hogy ezek a felkapaszkodott, pletykalapok által éltetett és sztárolt emberek minden eszközzel próbálják a tehetséget háttérbe szorítani?

Sok-sok olyan énekes volt hazánkban, aki évtizedekkel ezelőtt indult, és aki még ma is meghatározó. Miért van az, hogy nem ilyen értékes embereket keresnek manapság is, hanem olyanokat, akik az átlagos tudásuk mellé extravagáns megjelenést társítanak? Miért nem engednek teret azoknak, akik a régi nagy MŰVÉSZeink nyomába léphetnek? És miért olyanok döntenek karrierről, akik maguk is azok közé az átlagos tudású emberek közé tartoznak, akik csak a viselkedésükkel, szabadszájúságukkal, megnyilvánulásukkal lettek ismertek?

Misu






Kedves Misu!



Sokunk gondolatát vetetted most papírra! (akarom mondani: email-re…) Valóban, teljes értékbillenésről, sőt, értékválságról van szó! Én sokat szenvedtem ettől a saját egyéni utamon is, ugyanis évek óta azt kapom a magyar kiadóktól, hogy minőségi zenét nem adnak ki, az rétegzene, nem éri meg. (Több ilyen levelet félretettem…)
Egyre többen adták, és adják el a lelküket az ördögnek, vagyis elvek, tartás, önérzet nélkül bármit megtesznek a pénzért! Nézd meg, hova jutottunk! A kapzsiság olyan tévútra vitte az embereket, hogy lassan már nincs tiszta élelmiszerünk! A zöldségeket, gyümölcsöket génmanipulálták, hogy minél rövidebb idő alatt minél nagyobbra nőjenek! A nagyüzemi (broyler) csirkék 40%-a vérrákos, de még a betegség kifejlődése előtt levágják őket. A tönkölybúza kivételével – ezt egy magyar professzor génbankban őrzi – minden gabonánk gén-manipulált. Gyermekeinket aranyos reklámokkal csábítják a szemetek megvásárlására, a kedves kis gumicukor maci csak 4 komponensében tér el a kerti műanyag széktől…
Nemrégiben külföldről körlevél email jött hozzám, újabb hatalmas részt akarnak kivágni a brazíliai őserdőből. Szóval: pénz, hatalom, bármi áron!
Kozmikus időket élünk, Föld-Anyánk fáj, és fárad. A körülöttünk levő hazugság-áradat a saját értékítéletünket teszi próbára.
A kísértés színes és csillogó, ami népszerű, már nem feltétlenül érték, sőt!
Mindenki egyénileg dönthet, mit választ! Ezt írod:

“Miért van az, hogy az igazán tehetséges, mondanivalókkal megáldott, de a megjelenésüket tekintve átlagosnak mondható embereket annyira visszatartják, lendületükben megtörik, és próbálják kétségbeesésbe dönteni és visszavonulásra késztetni épp azok az extravagánsak, akik talán a tudásuk alapszintjével tisztában vannak?”

Az, akit lendületében meg lehet törni, akit kétségbe dönt, és visszavonulásra késztet bárki is, az megérdemli, hogy visszavonuljon! Ez olyan, mint egy beavatás! Akkor nem állta ki a próbát! Akkor gyenge volt, hite önmagában erőtlen, és felszínes!

“Tudod kedves Soma, úgy látom, a sok-sok valóság-show felnyitotta azon
emberek szemét, akiket eddig az értelmes szó nem ért el. Kezdenek ráébredni, hogy eddig csupán a látvánnyal a maszkkal, a púderrel vakították őket, és ezt már kezdik unni, szeretnék, ha nem néznék őket hülyének. Mert talán nem színes tollú kakaskákra és jércékre van szükségük, hanem olyan EMBERekre, akik értéket képviselnek, akik valamit adni tudnak nekik, nekünk.”

Látod, épp te mondtad ki a valóság-showk lényegét! (Minden rosszban van jó is, ez már egy ilyen duális planéta.) Ha sok embernek felnyitotta a szemét, és ráébredést hozott, akkor nyilván lennie kellett! Másrészt, ahol most vagyunk, egy folyamat következménye, a törvények törvénye szerint. Már forr az üst alja, ennél mélyebbre már nemigen mehetünk!
Én egyébként bizonyos szinten izolálom magam mindebből, ugyanis nincs tévém (még magamat sem nézem meg), újságot is ritkán veszek. (rádió, internet van). Így sok felesleges bosszankodástól kímélem meg magam. (Valóság-show-t is csak egyszer láttam tavaly, valahol.)

Az extravagancia és exhibicionizmus pedig nem feltétlenül negatív! Ott volt például Salvador Dali, akinél extravagánsabb művész nem sok volt! Már maga a megjelenése olyan volt, mint egy performance, és ő aztán sokat mutatott meg nekünk a szellem szabadságából!
Egyébként pedig azt gondolom, hogy a Világ-lelket mi magunk tápláljuk az érzéseinkkel! Felháborodás, utálat, mérgelődés, elfogadás, megértés, derű, stb… mind-mind ott kering a Föld körül, burokként vonva be, és visszahatva ránk. Így mindenki felelős!
Soma Mamagésa

Ha gondokkal küzdesz, és nincs kinek elmondani, írj Soma Mamagésának: soma@nlcafe.hu >>
Exit mobile version