Magyar nõ Indiában

Molnár Gabriella | 2004. Április 21.
Egyszer azt olvastam róla: amikor megérkezett állomáshelyére, Indiába, az elsõ fogadáson a komoly diplomata férfiak csak vártak, mikor is bukkan fel mellette az apja vagy a férje, aki majd vezetni fogja Új-Delhiben a Magyar Kulturális Központot.






Dr. Radnóti Aliz
Még hogy ezé a törékeny, fiatal nőé az igazgatói cím és az azzal járó felelősség? Az urak ezt nem tudták elhinni. Dr. Radnóti Aliz négy éve él családjával Delhiben, és irányítja a magyar kultúra indiai szigetének életét. A központ többi dolgozója indiai, vagy évek óta ott élő, Indiát szerető magyar. Tíz napig én is tanúja voltam annak, milyen munka folyik a Janpath úton lévő, hatalmas kert közepében épült villában. Magyar vendégművészek két koncertje, három előadás és közönségtalálkozó, egy sajtótájékoztató, egy kiállításmegnyitó, egy vetítés, könyvtári napok és magyar nyelvi órák… “Arra törekszünk, hogy minden napra jusson esemény. Hogy uniós csatlakozásunk idején itt Indiában is egy izgalmas, gazdag kultúrájú európai országnak tekintsenek minket.” Úgy látszik, eredményes a munka. Magam is többször hallottam indiai vendégektől: “mióta “doctor Alice” hivatalba lépett, mindig történik valami izgalmas, ami miatt ide kell jönni. Még a franciák vagy a britek sem kínálnak többet.”

Aliz latin–történelem–politológia szakon végezte az egyetemet, de már középiskolás korában beleszeretett Indiába – mindent tudni akart róla.
– A földrajz volt a kedvencem, a térképen szinte utaztam! A szakkörön egyszer véletlenül „ölembe pottyant” a feladat – témát kellett cserélnem valakivel –, hogy Indiáról tartsak előadást, és azután már nem eresztett ez a kultúra.

– A kandidátusi disszertációd címe Nemzeti kérdés és etnikai identitás Indiában, és a szikh népcsoport példáját elemzed benne.

– Eredetileg is az ragadott meg Indiában, hogy annyi nép, annyi vallás és kultúra létezik itt egymás mellett. Máig is ez érdekel. A világon minden ötödik ember indiai, ez a Föld legnagyobb működő demokráciája – nem mindegy a világnak, hogy itt mi történik.

– Éppen mert ilyen hatalmas, nem tűnt reménytelennek a kutatása számodra?

– A legtöbb embert India spirituális oldala fogja meg. Én másfelől közelítettem: a vallások is főként a tradíció és a modernség ellentmondása szempontjából érdekeltek.

– Mennyit lehetett minderről otthon, Magyarországon megtanulni?

– Szerencsés voltam, nekem nagyon sokat sikerült. Az ókortudományi tanszéken, dr. Puskás Ildikónál, majd az összes olyan műhelyben tanultam, ahol Indiával foglalkoztak. A hindi nyelvet úgy gyakoroltam, hogy minden nálunk élő indiaival megpróbáltam beszélgetni (nehezen ment, mert ők egymás között inkább angolul társalogtak). Amikor pedig először idejöttem, megelevenedni láttam mindazt, amiről olvastam, hallottam.


Magyar nő Indiában – II. rész >>
Exit mobile version