Az alábbiakban a Nõk Lapja két újságírója, Hulej Emese és Szalóczy Ibolya osztja meg veletek gyerekneveléssel kapcsolatos örömeiket, gondjaikat.
|
Szalóczy Ibolya és gyermekei |
Két testvér
A fiút néha megszállja az ihlet, és akkor elmerülve, órákig fest, rajzol, színez, sajátos látásmóddal, káprázatos színvilággal. Nem akar szakkörbe járni, feladatokat teljesíteni. Csak elmerülni a maga alkotta képvilágban, és fürödni a család elismerésében. A lány jó hangú, jó fülű, már óvodás korában dalosjátékra járt, aztán a Rádió Gyermekkórusának előkészítőjébe, majd zongorázni akart. Mondhattuk-e neki, hogy választhatnál kisebbet, olcsóbbat? Számít-e, hogy micsoda szervezőmunkát igényel, hogy odaérjen hetente kétszer zongorára, egyszer szolfézsra? Mert szereti, élvezi, tehetséges és szorgalmas a lány. Sokszor csak úgy, a maga örömére is leül a zongorához, és játszik, sőt, improvizál.
A fiúnak mindene a sport, legfőképp a foci. Ahogy a rajzolásban, úgy a sportban is önfeledt. Kell- e ilyen örömjátékos egy fociklubnak? Meghajol-e az edző akarata előtt, aki öntörvényű? Van-e kitartása eljárni edzésekre?
Kényszeríthetjük-e? Marad a játszótér, a testnevelési óra, a diák sportkör. Eljár ő pingpongozni is hobbicsoportba. Ha kedve van.
A lány kosárlabdázik. Hetente négyszer jár edzésre, hétvégeken meccsekre. Akkor is ment, amikor mindvégig a cserepadon ült. Mert szerette a játékot, a társakat, az edzések hangulatát. Ma már ő a csapat gólkirálynője.
Egy fiú és egy lány. Az enyéim.
Szalóczy Ibolya
*
|
Jele Mesuhe és Asszir Urumba |
Játsszunk!
Legjobb, ha bemutatkozom: Jele Mesuhe. Ezt a japános hangzású anagrammát két vagy három napja alkottuk a nevemből a fiammal. A konyhaasztalnál, vacsora közben. Az ő neve leginkább egy ókori hadvezérre emlékeztet: Asszir Urumba. Közeli barátainkról is megemlékeztünk, de mivel nem kívánom a lapot sajtóperek sorába keverni, itt megállnék. Ugyanezen okból nem citálom az általunk gyártott locsolóverseket sem, melyeket ismert emberek nevében írtunk, és nagyon-nagyon jók! Persze, ha játszunk, nem csak intellektuális terepen érezzük otthon magunkat. Itt van mindjárt az Ágyról lelökő verseny. A lényege nem fogják kitalálni! , hogy ki tudja a másikat lelökni a kanapéról. Minden eszköz bevethető. De, fiam, ha a talpamat meg mered csikizni, egész évben te viszed le a szemetet!!! És jövőre is!!! Ezt a játékot azért is szeretem, mert mindig én győzök benne, bár ezt nem csekélyke erőfölényemnek, inkább taktikai érettségemnek köszönhetem. Igen, mi sokszor, sokat játszunk. Úton, sínen, vízen és a levegőben, este, reggel, délután, sokakkal, vagy csak ketten, fókuszálva a győzelemre, leleménnyel, ezerrel. Mit tagadjam: verhetetlen csapat vagyunk!
Hulej Emese