És még én szégyelltem magam!

– Amikor kiderült, hogy gyerekünk lesz, nagyon boldog volt ő is – emlékszik vissza Kati –, aztán a terhesség ötödik hónapjában elkezdődött a pokol. Akkor tudtam meg, hogy azelőtt súlyosan drogozott, és újrakezdte. Még terhes voltam, amikor már vert is. Aztán ott álltam egy újszülött kisbabával egy idegen országban, kitéve egy vérengző őrültnek. Fogalmam sem volt, mit tehetnék… Sokáig nem mertem szólni senkinek, annyira szégyelltem magam, hogy ilyen helyzetbe kerültem, még a szüleim sem tudtak a dologról! Szerencsére élt a közelben egy rokonom, fokozatosan, hogy az élettársam észre ne vegye, elkezdtem áthordani hozzá a cuccainkat, majd egy éjjel, amikor megint teljesen “kiütötte” magát, elmentem otthonról a babával. De már a következő nap ránk talált, és amikor nem voltunk ott, elvitte a gyerek ruháit. Ez volt az a pont, amikor éreztem, túl kell lépnem a szégyenérzetemen, itt már a kisfiamról van szó. Kihívtam a rendőrséget.

Megszakítjuk történetünket, amelynek színhelye bármelyik ország lehetne. A föld bármely pontján választhat rosszul egy nő, derülhet ki, hogy egy “vérengző őrülttel” került össze. Ha Magyarországon érte el a balsorsa, még egy évvel ezelőtt is szinte kilátástalan helyzetbe került. A csébére (a szakzsargonban “családi botrány”) kiszálló rendőr tehetetlenül topogott a számára idegen helyzetben, a síró gyerek, a zavart tekintetű asszony és a fölényesen handabandázó férfi gyűrűjében hatósági eszköz hiányában többnyire néhány békítő jó szót vagy homályos intést elmotyogva távozott. Intézkedni csupán súlyos testi sértés esetén (minimum orrcsonttörés) volt joga.

Szabó Zsolt

Vigyázat: kinn a farkas!

– A társadalom és a nővédő szervezetek részéről egyre nagyobb nyomás nehezedett a rendőrségre, hogy a hasonló helyzetekben hatékonyan lépjen fel – mondja Szabó Zsolt, az Országos Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési osztályának helyettes vezetője. – Ezért tavaly tavasszal alapos önvizsgálatot tartottunk, és megállapítottuk, hogy a jelenlegi keretek közt is lehet eredményesebben dolgozni. Először is a megelőzésre kell nagy hangsúlyt fektetni. A körzeti megbízottaknak kiadtuk, hogy térképezzék föl helyben a potenciális áldozatok körét, együttműködve a gyermekjóléti szolgálatokkal. Amikor intézkedésre kerül sor, nincs túl sok eszközünk, azokkal viszont élnünk kell. Például, ha csak hetvenkét óráig van jogunk őrizetben tartani a bántalmazót, akkor semmi nem tiltja, hogy a harmadik napon fölhívjuk a sértettet, hogy legyen résen, mert hamarosan el kell engednünk a férjét/élettársát. Ami a gyorsaságot illeti, nálunk már megvalósult a soronkívüliség, ellentétben a peres eljárással. Nagyon sokat számít az is, hogyan lép fel a helyszínen a rendőr – hogyan értékeli a látottakat, kinek hisz. A nővédelmi szervezeteket is bevonva rendőreink képzést kaptak, hogyan kell a feleket meghallgatni, a helyszínt pontosan rögzíteni, a bizonyítékokat összegyűjteni. A sértett biztonságérzetét növeli, hogy az intézkedő rendőr alapos áldozatvédelmi tájékoztatást tart, elmondja, milyen intézményhez milyen segítségért fordulhat. Ugyanakkor arra is figyelmezteti, hogy ha feljelentést kíván tenni, az nem visszavonható, az eljárást a rendőrség mindenképpen lefolytatja.

Lénárd Borbála

Lénárd Borbála, az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal tanácsadója, aki évekig dolgozott a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) önkéntes segítőjeként, igazolja, hogy az utóbbi időben örvendetes változás észlelhető a rendőrök hozzáállásában.

– Példás gyorsasággal kimennek a telefonhívásokra. Ismerik a vonatkozó törvényeket, ha gyermek is érintett az ügyben, jelzik a gyermekjóléti szolgálatoknak. Részt vesznek az esetkonferenciákon, illetve a biztonságot teremtő stratégiák kidolgozásában. Ha a fizikai bántalmazásnak jele van, feljelentést tesznek. Kifejezetten igénylik, hogy a szakszerű és kíméletes intézkedéshez segítséget kapjanak a szociális szférától. A budapesti kapitányságvezetők rendszeresen kérik, ha rendőri mulasztást észlelünk, jelezzük.

Ha a kormány után végre a Parlament is elfogadja a távoltartó határozat intézményét, a rendőrök újabb fontos jogi eszközt kapnak a kezükbe. (Erről részletesebben 16. számunkban olvashattak.)

A távoltartás azonban csak egy eleme a családon belüli erőszak elleni fellépés eszköztárának. Lássuk, fenti történetünk hogyan folytatódott – Kanadában!