Nyertesek és vesztesek
Az Ifjúság2000 kutatást a KSH, a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, a Századvég Politikai Elemzések Központja és az MTA Politikai Tudományok Intézete munkatársai készítették. A nagymintás, kérdőíves, reprezentatív kutatás során nyolcezer, 1429 éves magyarországi fiatalt kérdeztek meg – többek között – családi, tanulmányi, gazdasági helyzetéről, értékeiről, közéleti aktivitásáról. |
A nyertes társadalmi réteg egyik felső csoportjához tartozik a modern, nyugat-európai szinten elő “felső nő. E szűk réteg (létszámuk kb. 19.000 fő) 24 évnél idősebb, 99 százalékban diplomás, kiemelkedő anyagi helyzetben lévő nőkből áll. Legfőbb jellegzetességük, hogy rendkívül jó családi háttérrel rendelkezve magas iskolai végzettséget érnek el, valamint foglalkozásuknak igen magas a társadalmi presztízse (pl. médiában, pénzügyi, jogi területen dolgozók). Ők azok, akik nyelveket beszélnek, széles látókörrel rendelkeznek, a jövő felé kedvvel, várakozóan, nyugodtan tekintenek. Meglepő, hogy e réteg tagjai szüleik életét nem fogadják el, mintájuk a Lajtán túl élő hasonló korban lévő fiatalok életstílusa. A felső nők általános és középiskolai tanulmányaik alatt különórákra jártak, a magas kultúra iránt nyitottak. Az átlaghoz képest többet járnak színházba, múzeumba, könnyű– és komolyzenei koncertre, és több mint kétszer annyi könyvet olvasnak, mint a mintába került fiatalok általában. Majdnem mindegyikük otthonában van számítógép, internetes eléréssel. A felső nők saját forrásból szerzik a bevételeiket, családjukban az átlagosnál nagyobb számban fordul elő vállalkozás. Majdnem 60 százalékuknak legalább az egyik szülője felsőfokú végzettségű, a kibocsátó család fenntartója a KSH besorolása szerint vezető, értelmiségi vagy vállalkozó. A felső nők között vannak tipikus “szingli” életmódot élők saját lakás, kapcsolatban, de nem együtt élnek , ugyanakkor jelentős részük házastársi vagy élettársi kapcsolatban él. Ők azok, akik saját lakásban laknak, viszonylag fiatalon, családalapítási kényszer nélkül elhagyják a kibocsátó családot. Az állam segítségnyújtására nincsenek rászorulva, de amennyiben lehetőségeket kapnak feltehetően nem utasítják el azokat. A felső nő rétegbe sorolt fiatalok között a magas kulturális tőke jó anyagi helyzettel párosul, amelyet az esetek többségében kiemelkedően sikeres kapcsolati tőke és érdekérvényesítő képesség (network) egészít ki.
A “konzervatív beállítottságú, de modern városi nő”
A nyertesként aposztrofált réteg utolsó csoportja a konzervatív beállítottságú, de modern városi nő kategóriája (kb. 40.000 fő). Ebbe a rétegbe a 23 év feletti, négyötödös arányban felsőfokú diplomával rendelkező, szüleivel élő, házastársi vagy élettársi kapcsolatot egyelőre nem létesített nagyvárosi alkalmazott nők tartoznak (pl. központi- vagy helyi közigazgatásban dolgozó köztisztviselők, kezdő orvosok). A szülői család 40 százalékában legalább az egyik szülő felsőfokú végzettségű. A csoport tagjai jó anyagi körülmények között élnek, ez azonban a többi nyertes-hez képest alacsonyabb értéket mutat. Ennek ellenére a csoport tagjai életükkel nagyrészt elégedettek, a szülői életmódot képesek és hajlandók elfogadni. Kulturális érdeklődésük magasan meghaladja a többi nyertes rétegét, viszont az otthoni számítógéppel való ellátottságuk kedvezőtlenebb, nem éri el az 50 százalékot. Ugyanakkor rendszeres internethasználók, többségükben munkahelyen neteznek. Életcéljaik között kiemelkedő helyet foglal el a családalapítás, a gyermekvállalás, a lakáshoz jutás. Értékvilágukban kiemelt szerep jut a kultúrának, műveltségnek, a vallásnak, a hitnek, a nemzetnek, a társadalmi hasznosságnak, a jövőnek. Számukra a jövő egyik legnagyobb kihívása a gyermekvállalás és a karrier összeegyeztetése lesz.
A minthavilágban élő budapesti vesztesek
Az egyetlen Budapestre koncentrálódó vesztes kategória tagjai 24 évesnél idősebb, csonka családban felnőtt, saját családdal nem rendelkező fiatalok. Negyven százalékuk szakmunkás és szakközépiskolai végzettségű (mintegy 95.000 fő). Értékeikben követik a budapesti többséget, minthavilágban élnek, azaz igyekszenek úgy élni, azokat az elveket vallani, mint a többiek, elképzeléseik, esetleges terveik megvalósítására azonban annak ellenére, hogy négyötödük dolgozik kevés az esélyük. Más társadalmi csoportokhoz hasonlóan a munkaerőpiacra való első kilépésük még a rendszerváltozást megelőzően vagy azzal párhuzamosan történt, de a nyertes pozícióban lévő budapesti társaikkal szemben nem voltak képesek alkalmazkodni a kialakult helyzethez. Miért? Ennek oka részben a családi háttér. A szülők több mint felének nincs érettségije, többségük szakmunkásként dolgozik. További ok, hogy iskolai pályafutásuk időszaka alatt nem sikerült tudásukat, képzettségüket különórákon keresztül javítani, nem beszélnek idegen nyelvet, és a többi budapesti fiatalhoz képest körükben elenyésző a számítástechnikai ismeretekkel rendelkezők aránya.
E csoport sorsának alakulása is rámutat arra, hogy a magyar ifjúsági társadalom legfontosabb, jövőt eldöntő kérdése a tudástőkéhez való hozzájutás lehetősége. Azok és csakis azok a csoportok képesek alkalmazkodni a hálózati társadalom kihívásaihoz, akik rendelkeznek olyan tudásanyaggal minimum egy főiskolai diploma, nyelvtudás, számítástechnikai ismeretek , amelyet képesek átkonvertálni. Ahhoz azonban, hogy e tudás valóban kamatoztatható legyen, és anyagi tőkévé is átalakuljon, megfelelő szülői háttérre és networkre van szükség.