Kizárás és kártérítés
Az olvasók nem a jog dilemmájával foglalkoztak jelzem, számomra erkölcsileg nemigen feldolgozható, hogy sorrendet állítanak a károsultak között, hiszen az utolsó éppúgy áldozat, mint az első tulajdonos
, hanem konkrét ügyeket emlegettek. Egy példa a sok közül: egy dunántúli faluban leitattak egy férfit, és amikor már merevrészeg volt a szerencsétlen, aláírattak vele egy adásvételi szerződést. Mire teljesen kijózanodott, már nem volt háza, a “vevők lelakatolták
Mindez ügyvédi segédlet nélkül nem jöhetett volna létre! És a rokonszenves fiatal pár kálváriájában szereplő ügyvéd, aki nevetséges alaki hibát sem vesz észre egy hamisított meghatalmazáson!? Az ilyen történetek nem használnak az ügyvédség társadalmi megbecsülésének.
Ötven-nyolcvan-száz évvel ezelőtti munkákat találhat a Kamara könyvtárában, melyek azt elemzik, hogy a társadalom egyetlen ügyvéd hibájából – bűnéből, gondatlanságából azonnal általánosít. Ez ma sincs másképp. Hiába van sok százezer korrekt ügyvédi közreműködés, a negatív példák rányomják a bélyegüket a munkánk megítélésére. Évente alig száz olyan ügy fordul elő, amelyben az ügyvédet is becsapják, vagy a kolléga gondatlanul jár el, vagy (elenyésző esetben) maga is bűnös.
Egynek sem szabadna előfordulnia!
Igaz. Ezért is lép fel a Kamara a becsületesen dolgozó óriási többség érdekében! azon kollégák ellen, akik a hivatás szabályait megszegik.
Tegnap kaptam egy e-mailt, amelyben egy hölgy a következőt írta: “álláspontom szerint az Ügyvédi Kamara véd- és dacszövetség. Magyarországon szerintem olyan még nem volt, hogy egy ügyvédet kártérítésre kötelezzenek, uram bocsá kizárjanak a Kamarából…
Válaszul elmondok egy elég friss példát: egy kolléga bement egy idős beteghez az elfekvőbe (a köznyelv így nevezi
), hogy aláírasson vele egy ingatlan átruházására vonatkozó szerződést. Az orvosok figyelmeztették, nincs a beteg olyan állapotban, hogy felfogja, miről van szó, ő mégis véghez vitte az akaratát. Nos, ez az eljárás felháborító, természetesen kizárás lett a vége!
Mi történik azzal, akit kizárnak?
A büntetés komoly: tíz évig nem jöhet vissza ügyvédnek! A “legrosszabb évünkben két olyan eset volt, amikor az ügyvéd szándékosan játszott össze az eladóval. A bíróság elmarasztalta a kollégákat, majd a fegyelmi bizottság kizárta őket a Kamarából. Persze, gyakrabban fordulnak elő olyan ügyek, amikor az ügyvéd nem vesz részt szándékosan a csalásban, de slendriánságból, pontatlanságból súlyos hibákat vét. Ilyenkor a Kamara fegyelmi határozata alapul szolgál arra, hogy a bíróság a kártérítést megítélje. Ne feledje, az ügyvédeknek kötelező felelősségbiztosításuk van!
Egy idős hölgy arról írt már utcán van egy csaló jóvoltából , hogy perli az ügyvédjét, aki egy ötvenvalahány éves férfitól olyan (hamis) személyit fogadott el, amely szerint a férfi harmincéves volt.
– Most sem foglalok állást egy jelenleg folyó perben, de az biztos, hogy az ügyvédnek kötelessége ha megjelenik nála az eladó a személyazonosság ellenőrzése. Meg kell bizonyosodnia arról, hogy az adatok egyeznek-e a Földhivataléval, kötelessége a fénykép összevetése is… Azt tanácsoljuk, hogy kérjenek el két igazolványt kettőt nehezebb hamisítani! , de nem tudunk kiképezni a tízezer ügyvédet okmányszakértővé. Szervezünk okmányazonosító tanfolyamokat, ám azt senki sem kívánhatja az ügyvédektől, hogy olyan biztonsággal ismerjék fel a hamisított igazolványokat, mint a Belügyminisztérium, vagy Nemzetbiztonsági Hivatal szakemberei. A csalások eredményesebb kiszűrését szolgálja az is, hogy hosszú ideje tárgyalunk a Belügyminisztériummal, mert szeretnénk elérni, hogy bármelyik ügyvéd felhívhassa a minisztérium adatnyilvántartó hivatalát, és megkérdezhesse: itt van nálam egy ilyen számú igazolvány, tessék nekem megmondani, kinek tetszettek kiadni… Ha ez működne, sok csalót ki lehetne szűrni!
Aki utcára kerül…
Egy férfiolvasónk írta ő nem áldozat! -,hogy ma, amikor tizenöt- húszmiliós kocsikat lehet venni ügyvédi ellenjegyzés nélkül, ingatlanügyekben sincs értelme a kötelező ügyvédi részvételnek. Szerinte az egész arról szól, hogy az ügyvédek jól keressenek…
A kilencvenes évek közepén azért vezették be az ellenjegyzést, hogy a csalások száma csökkenjen! És én állítom, csökkent is higgye el nekem! , idén mindössze két panasz érkezett hozzánk négy hónap alatt! Ez jó jel… Az más kérdés, hogy e téma “óriási sajtót kapott.
Már hogyne kapott volna! Annak, aki utcára kerül, teljességgel érdektelen, hogy sok százezren nem kerülnek utcára. Kínjában kiabál, tüntet, egyesületet alakít, a lakásmaffia áldozatának tartja magát szerintem: jogosan , hiszen a lakás még mindig “életmű minálunk.
Nekem minden eset fáj…, de a törvény nem felesleges. Olyan, mint amikor kifeszítenek egy hálót a cirkuszban, és az száz esetben megfogja az artistát, aztán egyszer valaki mellé esik. Ez szörnyű, de nem fogom felgöngyölni a hálót, hogy mind a száz leessen! Az olvasójuk autós példája kapcsán pedig gondoljunk arra, hogy a gépkocsi esetében is számtalan szűrőt épített be az állam (eredetvizsgálat, az autók törzskönyve…)! Ezek is időt rabolnak, sok pénzbe kerülnek!
Óvakodjunk az olcsóságtól!
Ön szerint hogyan lehetne radikálisan csökkenteni az ingatlanokkal kapcsolatos csalásokat?
Szigorítással, következetes ellenőrzéssel, a kollégák felkészültségének javításával. De nem hallgathatom el, hogy a bűnözők módszerei egyre kifinomultabbak. Gondoljon a banki csalások magas technikájára! És borzalmas, ha valakinek elveszik a lakását, de a gyilkosságok ennél nyilvánvalóan súlyosabbak. Miért nem tudja a társadalom néhány ezer éve megoldani azt, hogy az egyik ember ne ölje meg a másikat? Őszintén meg kell mondanom, a csalásokat sem tudjuk beleértve az ingatlancsalásokat száz százalékosan kiszűrni. Sem itthon, sem külföldön.
Mégis mit tanácsol azoknak, akik ingatlant vásárolnak?
Nézzenek körül a lakókörnyezetben, érdeklődjenek a szomszédoktól, ők ismerik a lakások előéletét! Óvakodjanak a feltűnően olcsó ingatlanoktól! Az ügyvéd kérjen legalább két igazolványt az eladótól, és a tulajdoni lapot soha ne az eladó hozza, hanem a vevő vagy az ügyvéd váltsa ki! (Tulajdoni lapot is hamisítottak már.) Szóval a vásárlók ne kapkodjanak, és legyenek “túlzottan óvatosak!