Utcára kerül egy kétgyerekes család? – II. rész

V. Kulcsár Ildikó | 2004. Május 12.





Kizárás és kártérítés

– Az olvasók nem a jog dilemmájával foglalkoztak – jelzem, számomra erkölcsileg nemigen feldolgozható, hogy sorrendet állítanak a károsultak között, hiszen az utolsó éppúgy áldozat, mint az első tulajdonos… –, hanem konkrét ügyeket emlegettek. Egy példa a sok közül: egy dunántúli faluban leitattak egy férfit, és amikor már merevrészeg volt a szerencsétlen, aláírattak vele egy adásvételi szerződést. Mire teljesen kijózanodott, már nem volt háza, a “vevők” lelakatolták… Mindez ügyvédi segédlet nélkül nem jöhetett volna létre! És a rokonszenves fiatal pár kálváriájában szereplő ügyvéd, aki nevetséges alaki hibát sem vesz észre egy hamisított meghatalmazáson!? Az ilyen történetek nem használnak az ügyvédség társadalmi megbecsülésének.

– Ötven-nyolcvan-száz évvel ezelőtti munkákat találhat a Kamara könyvtárában, melyek azt elemzik, hogy a társadalom egyetlen ügyvéd hibájából – bűnéből, gondatlanságából – azonnal általánosít. Ez ma sincs másképp. Hiába van sok százezer korrekt ügyvédi közreműködés, a negatív példák rányomják a bélyegüket a munkánk megítélésére. Évente alig száz olyan ügy fordul elő, amelyben az ügyvédet is becsapják, vagy a kolléga gondatlanul jár el, vagy (elenyésző esetben) maga is bűnös.

– Egynek sem szabadna előfordulnia!

– Igaz. Ezért is lép fel a Kamara – a becsületesen dolgozó óriási többség érdekében! – azon kollégák ellen, akik a hivatás szabályait megszegik.

– Tegnap kaptam egy e-mailt, amelyben egy hölgy a következőt írta: “álláspontom szerint az Ügyvédi Kamara véd- és dacszövetség. Magyarországon – szerintem – olyan még nem volt, hogy egy ügyvédet kártérítésre kötelezzenek, uram bocsᒠkizárjanak a Kamarából…”

Válaszul elmondok egy elég friss példát: egy kolléga bement egy idős beteghez az elfekvőbe (a köznyelv így nevezi…), hogy aláírasson vele egy ingatlan átruházására vonatkozó szerződést. Az orvosok figyelmeztették, nincs a beteg olyan állapotban, hogy felfogja, miről van szó, ő mégis véghez vitte az akaratát. Nos, ez az eljárás felháborító, természetesen kizárás lett a vége!

– Mi történik azzal, akit kizárnak?

– A büntetés komoly: tíz évig nem jöhet vissza ügyvédnek! A “legrosszabb évünkben” két olyan eset volt, amikor az ügyvéd szándékosan játszott össze az eladóval. A bíróság elmarasztalta a kollégákat, majd a fegyelmi bizottság kizárta őket a Kamarából. Persze, gyakrabban fordulnak elő olyan ügyek, amikor az ügyvéd nem vesz részt szándékosan a csalásban, de slendriánságból, pontatlanságból súlyos hibákat vét. Ilyenkor a Kamara fegyelmi határozata alapul szolgál arra, hogy a bíróság a kártérítést megítélje. Ne feledje, az ügyvédeknek kötelező felelősségbiztosításuk van!

– Egy idős hölgy arról írt – már utcán van egy csaló jóvoltából –, hogy perli az ügyvédjét, aki egy ötvenvalahány éves férfitól olyan (hamis) személyit fogadott el, amely szerint a férfi harmincéves volt.

– Most sem foglalok állást egy jelenleg folyó perben, de az biztos, hogy az ügyvédnek kötelessége – ha megjelenik nála az eladó – a személyazonosság ellenőrzése. Meg kell bizonyosodnia arról, hogy az adatok egyeznek-e a Földhivataléval, kötelessége a fénykép összevetése is… Azt tanácsoljuk, hogy kérjenek el két igazolványt – kettőt nehezebb hamisítani! –, de nem tudunk kiképezni a tízezer ügyvédet okmányszakértővé. Szervezünk okmányazonosító tanfolyamokat, ám azt senki sem kívánhatja az ügyvédektől, hogy olyan biztonsággal ismerjék fel a hamisított igazolványokat, mint a Belügyminisztérium, vagy Nemzetbiztonsági Hivatal szakemberei. A csalások eredményesebb kiszűrését szolgálja az is, hogy hosszú ideje tárgyalunk a Belügyminisztériummal, mert szeretnénk elérni, hogy bármelyik ügyvéd felhívhassa a minisztérium adatnyilvántartó hivatalát, és megkérdezhesse: itt van nálam egy ilyen számú igazolvány, tessék nekem megmondani, kinek tetszettek kiadni… Ha ez működne, sok csalót ki lehetne szűrni!

Aki utcára kerül…


– Egy férfiolvasónk írta – ő nem áldozat! -,hogy ma, amikor tizenöt- húszmiliós kocsikat lehet venni ügyvédi ellenjegyzés nélkül, ingatlanügyekben sincs értelme a kötelező ügyvédi részvételnek. Szerinte az egész arról szól, hogy az ügyvédek jól keressenek…

– A kilencvenes évek közepén azért vezették be az ellenjegyzést, hogy a csalások száma csökkenjen! És én állítom, csökkent is – higgye el nekem! –, idén mindössze két panasz érkezett hozzánk négy hónap alatt! Ez jó jel… Az más kérdés, hogy e téma “óriási sajtót kapott”.

– Már hogyne kapott volna! Annak, aki utcára kerül, teljességgel érdektelen, hogy sok százezren nem kerülnek utcára. Kínjában kiabál, tüntet, egyesületet alakít, a lakásmaffia áldozatának tartja magát – szerintem: jogosan –, hiszen a lakás még mindig “életmű” minálunk.

– Nekem minden eset fáj…, de a törvény nem felesleges. Olyan, mint amikor kifeszítenek egy hálót a cirkuszban, és az száz esetben megfogja az artistát, aztán egyszer valaki mellé esik. Ez szörnyű, de nem fogom felgöngyölni a hálót, hogy mind a száz leessen! Az olvasójuk autós példája kapcsán pedig gondoljunk arra, hogy a gépkocsi esetében is számtalan szűrőt épített be az állam (eredetvizsgálat, az autók törzskönyve…)! Ezek is időt rabolnak, sok pénzbe kerülnek!

Óvakodjunk az olcsóságtól!

– Ön szerint hogyan lehetne radikálisan csökkenteni az ingatlanokkal kapcsolatos csalásokat?

– Szigorítással, következetes ellenőrzéssel, a kollégák felkészültségének javításával. De nem hallgathatom el, hogy a bűnözők módszerei egyre kifinomultabbak. Gondoljon a banki csalások magas technikájára! És borzalmas, ha valakinek elveszik a lakását, de a gyilkosságok ennél nyilvánvalóan súlyosabbak. Miért nem tudja a társadalom néhány ezer éve megoldani azt, hogy az egyik ember ne ölje meg a másikat? Őszintén meg kell mondanom, a csalásokat sem tudjuk – beleértve az ingatlancsalásokat – száz százalékosan kiszűrni. Sem itthon, sem külföldön.

– Mégis mit tanácsol azoknak, akik ingatlant vásárolnak?

– Nézzenek körül a lakókörnyezetben, érdeklődjenek a szomszédoktól, ők ismerik a lakások előéletét! Óvakodjanak a feltűnően olcsó ingatlanoktól! Az ügyvéd kérjen legalább két igazolványt az eladótól, és a tulajdoni lapot soha ne az eladó hozza, hanem a vevő vagy az ügyvéd váltsa ki! (Tulajdoni lapot is hamisítottak már.) Szóval a vásárlók ne kapkodjanak, és legyenek “túlzottan óvatosak”!

Exit mobile version