Sok a hibája, féltékeny is, de õ az igazi

Három hét után összeköltöztünk, és majdnem másfél évig laktunk együtt. Rengeteg hibája volt (ahogy persze nekem is), ezek között a legrosszabb a féltékenysége volt. Mivel mikor megismerkedtünk, én hosztesz voltam az ő cégüknél, és modellkedtem, ezt az ő kérésére abbahagytam. Sok dologról lemondtam miatta, de úgy éreztem, megéri, mert a szerelmemmel lehetek. Sajnos két év után hazaköltözött, mivel ő nem magyarországi, és egyrészt kegyetlen honvágya volt, másrészt olyan lehetőséget kapott, amit kihagyni nagy hiba lett volna. Először szakítottunk, borzasztóan fájt mindkettőnknek. Aztán mégis megbeszéltük hogy egymás nélkül nem megy, és hozzáköltözöm. Akkor én léptem vissza, igazából azért, mert nem éreztem hogy biztos a döntésében. Havonta járt Magyarországra, és én is hozzá. Ez újabb egy év volt. Többször úgy volt, hogy odaköltözöm, és nem tudom megmondani, miért nem… Végül én mondtam ki, hogy hagyjuk abba. Ezt ő azóta sem tudja elfogadni (valójában én sem). Egyszerűen érezzük, hogy mi vagyunk egymásnak az igazi, a “nagy Ő”.





Körülbelül fél éve megismerkedtem egy fiúval. Jóképű, kedves, értelmes, jó humorú, és nagyon szerelmes. Belém. Én próbálok vele egy normális, szép kapcsolatot kialakítani, mert nagyon vágyom egy nyugodt, normális, kiegyensúlyozott kapcsolatra, amit nemcsak a sírás, vágyakozás, inkább a nevetés jellemez. Ezt ő megadja nekem. A problémám az, hogy nem vagyok szerelmes belé (pontosabban nem belé vagyok). Ezt ő is tudja, de azt mondja majd idővel. Elég-e csak a szeretet, és az hogy imádok vele lenni, mert felvidít és megnyugtat??
Nem tudom, lehetséges–e, hogy idővel elfelejtem a szerelmem (aki a múlt héten könyörgött, hogy menjek hozzá, vagy legalább csak néhány napot töltsek vele). Mindennél jobban szeretném ezt. Ha egyedül vagyok, kizárólag ezen rágódom, napok, hetek, hónapok óta. Mit csináljak?
“kis kifli” a jeligém.





Kedves “Kis Kifli”!

Miért? Miért nem mégy a szerelmed után? Mitől félsz? Attól, hogy vele nem tudsz normális kapcsolatot kiépíteni? Egyáltalán te mit nevezel normálisnak? És tényleg arra van szükséged? Készen állsz egy “normális” kapcsolatra? És ő? Ahogy olvastam a leveledet, Mézga Paula jutott az eszembe, aki egy életen át azt szajkózta az ő Géza férjének, hogy: “Mért nem a Hufnágel Pistihez mentem feleségül?”

Azt érzem, hogy mivel benned van egy erős igény a szenvedésre, ezt meggyártod magadnak akkor is, ha a szerelmeddel vagy, és akkor is, ha nélküle. Nagyon sok szenvedésfüggő ember van! Programokká fixálódott és aktiválódott sérülések és kapcsolatmodellek munkálkodnak a mélyben, és újra és újra berendezik a szenvedést. Természetesen tudatos belső munkával ezen lehet változtatni! Az, hogy milyen kapcsolatra vagy képes és kit vonzol be, rajtad múlik!
A féltékenység egy ponton túl olyan probléma, amin érdemes dolgozni! Én autonóm nő vagyok, NEM tudom elképzelni, hogy valaha is, bárki megmondja nekem, milyen munkát végezzek, vagy ne!

Nem tudom, hogy te szeretted-e a modell szakmát, de azt tudom, hogy a valódi szeretet feltétel nélküli! És nem tudom mennyi ideig tudnál boldog lenni egy birtokló, féltékeny, terrorizáló, folyamatos adrenalinfüggő túlfűtöttségben? Nem tudom, hogy van-e olyan munkátok, amiben ki tudtok teljesedni, amit szeretettel, szívből csináltok?
Sok embernél láttam már, hogy ennek a hiányát projektálják egy kapcsolatba. Egymást tépik, őrlik, ahelyett, hogy az energiáikat értelmes, önépítő dolgokba raknák bele.
Tudományos vizsgálatok szerint a párkapcsolatokban az adrenalintermelődés két év után több, mint a felével visszaesik. Ennyi ideig lángol a vak szerelem, aztán el lehet kezdeni egymást meglátni! És végiggondolni a közös lehetséges jövőt. Ha kimégy hozzá, mit fogsz csinálni? Lesz olyan munkád, amit örömmel végzel? Lesz olyan élettered, amiben 4-5-10 év múlva is el tudod magad képzelni? Mellette? Vele?
A tomboló szerelem és vágyakozás fantasztikus érzés, de nagy csapda is lehet! Mindenesetre nem kell kompromisszumban leélned az életedet egy olyan emberrel, akire igazából nem is vágysz, de légy felelősségteljes az emberi kapcsolataidban! Ne feledd el azt sem, amit a népdal mond: “Nincs az a szerelem, ami el nem múlik!”

Benned van most a zűrzavar, jót tenne, ha először azon dolgoznál, hogy tisztulj! Ajánlom a jógázást, böjtölést (esetleg irányítottan a böjt-tábort), és mint szinte mindenkinek: kineziológiai oldást. Indulj el az önismeret útján, és ne egy kívülállótól várd a megfejtést!
Az, hogy mit akar a te lelked, csak te halltatod meg! Belül a válasz, csendesedj el! Tanuld meg irányítottan fókuszálni az energiáidat, a vágyaid gerjesztése helyett a tisztulásodba és önismereted fejlesztésébe! Folyamatosan magaddal vagy elfoglalva, most ezt tedd úgy, hogy érted legyen! Kívánok sok-sok erőt, és kitartást a változtani tudáshoz!

Soma Mamagésa

Soma szülinapi koncert

Május 29-én, szombaton – micsoda mázli, lehet bulizni – tölti be kedves Mamagésánk 38. életévét, és ez alkalomból ünnepi, születésnapi koncertet ad a New Orleans Clubban. Soma zenekara, a Soma Jazz Most játssza a műfaj legjobb klasszikusait, Frankie Látó virtuóz hegedűkíséretével, majd Soma állandó partnere Cyborg Templár Dj szolgáltatja a zenei hátteret – a koncert után hajnalig.
Lesz közös koccintás, és torta, na meg a “hepibörszdéjtuju”!

További információ, és asztalfoglalás New Orleans Club: VI. ker. Lovag utca 5. 0620-4517525

Soma az olvasói leveleket a soma@nlcafe.hu címre várja.