Egy férfi a nõkrõl – egy pszichiáter a férfiakról

Zsembera Gábor

„Másképp látja a világot, mint én”

– Mindig is azok a nők vonzottak, akik egészen máshogy élnek, máshogy látják a világot, mint én – mondja Zsembera Gábor. – Csak az a bökkenő, hogy idáig egyetlen ilyen kapcsolatom sem végződött szerencsésen. Rendezett családi háttér áll mögöttem, burokban nőttem fel, mégis, csak azok a nők érdekeltek igazán, akiknek szétment a családjuk, akiket meggyötört az élet. Valószínűleg azért is csapódtam melléjük, mert bennük megvolt az a küzdőszellem és akarás, amely belőlem hiányzott. A legutóbbi kapcsolatomból is rengeteget tanultam. Erőt kaptam ahhoz, hogy végre tényleg az lehessek, akinek mindig is hittem magam, bár lusta voltam a megvalósításához. Csak hát ez is szakítással végződött… Hogy miért? Azt hiszem, azért, mert egy olyan nő, aki egyedül küzdött meg mindenért, keményen ragaszkodik a világról kialakult elképzeléseihez. Egy ilyen felállásban férfi létemre mindig nekem kellett volna sokkal alkalmazkodóbbnak lennem. De ez nem olyan könnyű. A kudarcok ellenére nem tudom befolyásolni, hogy kihez húz a szívem, és biztos vagyok benne, hogy maradok az ellentétek vonzásában.

dr. Somogyi Andrea

Valóban vonzó az ellentét?

– Ez nem törvényszerű – mondja dr. Somogyi Andrea pszichiáter. – A lényeg, hogy az ember rátaláljon a „másik felére”. Ha az őt kiegészítő, a neki teljes életet adó – történetesen – egy gyökereiben különböző valaki, akkor vele lesz boldog. Van, aki a feszültségre, a vibrálásra vágyik egy kapcsolatban. Van, aki nyugalomban – megkockáztatom –, unalomban érzi jól magát. Lehet, hogy egy szerelem elején nagyon izgalmas, ha a másik egy ellentétes személyiség, hiszen ezzel egy teljesen új világot tud megmutatni, átadni. De ahhoz, hogy a párkapcsolat hosszú távon is működjön, csiszolódni, változni kell, közelíteni kell egymáshoz a véleményeket, az elvárásokat, a világlátásokat. És mindkét félnek engednie kell. Kimondva, elismerve a papucsságot, vagy kimondatlanul, talán még önmaguknak sem bevallva.