Azért csak reménykedj! mosolyog. Mindent elkövettem, hogy megosszam az olvasókkal mindazt, amit a test rejtett részeiről és a nőiességünkről tudok. Három évig küszködtem a könyv bővítésével, míg végül teljesen átírtam. Úgy éltem át, mint a harmadik szülésemet. Mondtam is a lányaimnak, miután lekopogtam az utolsó szót: “Megszületett a kistestvéretek!
Nehéz szülés volt?
Nehéz. Kétgyerekes mamaként legföljebb két mosás között, vacsora után tudtam időt lopni a könyvre. Nagy tanulás volt ez nekem. Egyrészt azért, mert szívesebben beszélek, mint írok, másrészt azért, mert a határidőket nehéz betartanom. Most sem sikerült volna, ha a Sanoma Budapest Kiadó szerkesztője nem lököd kedvesen, ám határozottan a befejezés felé.
Mennyiben új ez a könyv? Hiszen tizenhárom éve jelent meg először, és azóta hat kiadást élt meg.
Egy negyvenéves nő másképp látja a világot, mint egy huszonéves. Fiatalon az ember nem kábul el a nőiességétől, természetes, hogy van neki. Mostanra azonban megtanultam élvezni, hogy a testem minden porcikája, az apró izmocskákig rendben működik. Azt is tudom, hogy ez folyamatos munka eredménye. Biztos vagyok benne, ennél jobb befektetés nem létezik egy nő számára.
Beleolvasgatva úgy érzem, hogy ez az átdolgozott kiadás sokkal többről szól, mint a hüvelyizmok tornáztatásáról. Egészen új szemlélettel írsz a nőiességről.
Sok mindenre rájöttem. Például arra, hogy nem élhetünk úgy, mint a férfiak. Másképp érzünk, másképp gondolkozunk, és mást bírunk fizikailag, mint ők. A másik fontos felismerésem, hogy nem szabad a testünket kizárólag az anyaságnak áldozni, mert nem ez az egyetlen feladatunk az életben. Legalább ennyire fontos az, hogy a szexuális életünk jól működjön, azaz örömet tudjunk adni a partnerünknek. Ez az, amit anyáink nem tanítottak meg nekünk, mert maguk sem voltak tisztában vele.
Mit gondolsz, felnőtt fejjel képes az ember megváltoztatni a nőiességéhez való viszonyát?
Meggyőződésem, hogy igen. A tanfolyamaimon olyan erővel kell hatnom a tanítványaimra, hogy senki se tudja kivonni magát a hatásom alól. Szerencsére nem is akarják. Az együtt töltött idő alatt leküzdik a szemérmüket, a bűntudatukat, és szinte rácsodálkoznak a nőiességükre. Fantasztikus érzés, hogy más emberként, önbizalommal telve lépnek ki az ajtón. A visszajelzések azt mutatják, hogy többségüknek sikerül “áthangolnia magát. A rejtett izmok tornáztatását mindenki el tudja sajátítani. A kitartás az, amin meg szokott bukni a vállalkozás. Holott elég tíz hét, és teljesen új testrészt varázsolhatunk magunknak.
| Réka és Csenge |
Az első szülésem után kezdtem kísérletezni vele. Én, aki példás kismama voltam, sokat pihentem, tornáztam, úsztam, szülés után majdnem a plasztikai sebész kése alá kerültem. Levegő jutott a hüvelyembe, és ha futottam, elcseppent a vizeletem Egyszerűen nem értettem. A nőgyógyászom azzal vigasztalt, hogy nagyon jó állapotban vagyok, éppen olyanban, amilyenben egy frissen szült nő szokott lenni. Csak ez az állapot nekem nem felelt meg. Akkor döbbentem rá, hogy mi, nők annyira szemérmesek vagyunk, hogy csak ott nem készülünk fel a szülésre, ahol szülünk. Szerencsére addigra már volt mögöttem némi tapasztalat a záróizmok tornáztatásáról. Kazincbarcikán, a főiskola után egy rendhagyó torna keretében már kísérleteztem ezzel. De az még csak játék volt. Most viszont élesben ment a dolog. Minden szoptatás után elvégeztem a tízperces tornát. Már csak dacból is. Mire végeztem a büfiztetéssel, már be is fejeztem. Hat hét múlva az orvosom nem hitt a szemének: olyan feszes és ügyes voltam ismét, mint annak előtte. Később oktatni kezdtem a módszeremet. Tódultak a nők az óráimra. Kiderült, hogy a legtöbben ugyanebben a cipőben járnak. Elmesélték, milyen gondokat okoz nekik ez a renyhe állapot, és hogy nem mernek kapcsolatot kezdeményezni vagy éppen romokban hever a házasságuk. Márpedig egy nő szexualitása meghatározza a párjáét is!
Elszórom a kincseimet… – II. rész >>