Múzsából anya lettem – II. rész

– Tizennyolc éves voltam. Nagyon hittem ezekben a performance-okban, és éppolyan alázattal álltam a műfajhoz, mint a baletthez. Aztán, amikor huszonhárom éves lettem, rájöttem, nem akarom, hogy velem ezt megtehessék férfiak. Akkor a magam kezébe vettem az irányítást. Nagy küzdelem volt, sok sírás és veszekedés előzte meg. Akkor már nagyon ismertek voltunk, beutaztuk együtt az egész világot. Emlékszem, Párizsban a reptéren mondtam meg, hogy elegem van, ezentúl egyedül fogok dolgozni. Amikor ő azt mondta: “belőled úgysem lesz semmi nélkülem”, nagyon fontos volt bebizonyítanom, hogy bizony lesz. A rendezői meg a koreográfusi szakma is nagyon férfiak által uralt, úgyhogy nem volt könnyű dolgom. Sokszor éppen a női tulajdonságaim segítettek.

– A táncosnak nagyon kell szeretnie a testét, hiszen azzal dolgozik, közben meg folyton erőszakot is kell tennie rajta. Ez szülés után még nehezebb küzdelem lehet.

– Ez nem feltétlenül igaz, mert a tánc olyan, mint minden más művészeti ág, agy is kell hozzá. Épp ezért ma sokkal expresszívebben tudok táncolni, mint fiatal koromban. Meg aztán az én stílusom sokkal kortalanabb, mint a klasszikus balett. A példaképeim – mondjuk Martha Graham – hatvanéves korukban is táncoltak.

– Úgy hallottam, öreg táncosok társulatát is létre akarod hozni.

– Az öregség ugyanúgy része az életnek, és manapság az életből ki vannak rekesztve az idős emberek, miként az a fajta tudás is, amelyet csak az öregség hoz el. A Bacchanália című darabomban idős nénik is táncolnak, egyikük nyolcvannégy éves.

– Mindenben. Most kezdődött el a valódi életem, most vagyok a legboldogabb. Mellette tudok dolgozni is, de az a lényeg, hogy minden tudásomat, ami van az életben, a fiamnak fogom adni, és ez nagyon jó érzés.

– Korábban azt mondtad, hogy csak a színpadon vagy igazán boldog. Ez is megváltozott?

– Igen. De nem csak Milán miatt. Komoly magánéleti válságon mentem keresztül: elváltam, új házasságot kötöttem, és most végre nagyon jól érzem magam a bőrömben. Kertes házban lakunk, etetem a madarakat a kertben, és nagy boldogság látni, ahogy repkednek és eszegetnek, és hogy Milán milyen boldog ettől. Sokkal kevesebbet foglalkozom a férfi-nő kapcsolattal, inkább olyan témák érdekelnek, mint a születés, a halál, a társadalmi igazságtalanságok. Van, hogy valamilyen zene, máskor egy irodalmi mű inspirál. De azután nagyon sokat kell gondolkodni, mire mozdulat lesz belőle. Van, amikor éjszaka nem alszom, zenére próbálok ki mozgásokat, aztán, ha nem tetszik, kidobom. Nagyon sok koncentrációt igényel figyelni az életet, hogy bármi, ami izgalmas, be tudjon kerülni a darabba. Sosem lazíthatok. Februárban mutattuk be a Táncterápiát a Trafóban, áprilisban pedig A bál avagy a táncos mulatság című koreográfiát a Várszínházban. A Táncterápiáról már tudom, miért kellett létrehoznom. A végén van egy valódi táncterápia, amikor Bóta Ildikó táncterapeuta egy mozgássérült fiúval táncol. Az ilyen pillanatokért érdemes művésznek lenni. Többféle mozgásfajta ötvöződik a darabban. A tai chi alapelemeit egy kínai mestertől tanultam, akihez (illetve a feleségéhez) masszázsra is járok. De a néptánc és az akrobatika elemeiből is beépítettem a darabba. Kicsit talán szokatlan tőlem, hogy sokkal inkább a tánc van a központban, nem a drámai és a látványelemek.

– Mit tudhatunk Milán apukájáról?

– Ő Novák Erik festőművész, van egy könyvkiadója, és filmeket is készít. Úgy kezdődött a kapcsolatunk, hogy megkeresett engem, szeretne rólam festményeket készíteni. Ebből aztán nagy szerelem lett. Úgyhogy múzsából lettem anyává.

– Korábban azt mondtad, azért nem tudsz hosszú ideig megmaradni valaki mellett, mert képtelen vagy levenni azt a groteszk szemüveget, amellyel a világot nézed.

– Nem is fogom tudni, soha! Mindig is képes vagyok az életemet kicsit kívülről is nézni. Erikkel egyformán gondolkodunk a világról, és ez nagyon sokat számít. A férfi-nő kapcsolat sosem olyan eltéphetetlen, mint az anya-gyerek kapcsolat, vagyok annyira realista, hogy ezt tudjam. De most nagyon jól megvagyunk

– Mennyire érzed magad öntörvényűnek, illetve mennyire vagy hajlamos hatás alá kerülni?

– Egy részem állandó. Ugyanakkor nyitott vagyok dolgokra. Nehéz a bizalmamba férkőzni, ám aki elnyerte a bizalmamat, attól sok mindent elfogadok. Makacs vagyok, de nem engesztelhetetlen. Ha megtetszik egy ötlet, akkor nem csinálok ügyet abból, hogy nem én találtam ki. Oroszlán vagyok, Skorpió aszcendenssel, ez – gondolom – sokat elmond, én ebben nagyon hiszek. Az emberi értékeket tartom a legfontosabbnak. Jó embernek kell lenni – szeretnék jó ember lenni. Imádom az állatokat is.

– Most éppen hány kutyád van?

– Most csak kettő. A férjemnek van egy birtoka a Bakonyban, ott tart lovakat és kutyákat is.

– A darabjaidon úgy látni, próbálod föltérképezni a határokat. Elmész, ameddig csak lehet.

– Alkotóként lehet, hogy ez igaz, szeretek sok mindent kipróbálni és megmutatni a világból. Magánembernek egészen más vagyok – szeretek otthon egyedül lenni, elvonulni a világtól. Visszafogott életet élek, amely számomra mégis teljes.