Már nem voltam elérhetetlen

Kádár Mónika állítja: válásuk nem viselte meg kislányát, Amandát

Rá egy évre született a lánya, Amanda, és huszonhárom évesen már elvált Kozsótól (Az Ámokfutók együttes frontembere – a szerk.), akibe tizenhat évesen szeretett bele.
– Én nem a mostani Kozsóhoz mentem feleségül – közli gyorsan. – Például imádott verset írni, hozzám is csodálatos szerelmes verseket írt, udvarolt, virágokkal jött az iskola elé, a házi feladataimat is megírta helyettem. Az eljegyzést Velencében tartottuk, a Szent Márk-székesegyházban húzta az ujjamra a gyűrűt. Szilvásváradon esküdtünk egy romantikus kápolnában, és akkor úgy gondoltam, ásó-kapa választhat csak el bennünket. Hittem a házasság szentségében, mivel a mi családunkban ismeretlen a válás. Szüleim szintén tizenhat éves koruktól ismerik egymást, Apu a mai napig szerelmes Anyuba, és én abban a hitben nőttem fel, hogy ez a természetes.
– Aztán jött az ébredés.
– Azután romlott el az életünk, hogy összeházasodtunk. Már nem voltam Kozsónak elérhetetlen. Övé lett a nő, már nem kellett érte harcolni, s ezzel megszűnt az érdeklődés. Ezen a gyerek megszületése sem enyhített, a kapcsolatunk folyamatosan romlott. Házasságpárti vagyok, ezt hoztam hazulról, és persze a gyerek miatt. A szüleim is igyekeztek lebeszélni a válásról, hogy mit szólnak majd az ismerősök, és a lányomnak is apa kell. Végül huszonhárom évesen mégis elváltam, és nem bántam meg. Jól döntöttem. A lányom sem sínylette meg a válásunkat, miután addig sem látta túl sokszor az apját.
– Neked sem volt késő új életet kezdeni?
– Azóta is van bennem félelem, amely talán most kezd feloldódni, a jelenlegi kapcsolatomban. Eddig kizárólag anya voltam, Amandának szokatlan is, hogy van valakim, akire kicsit féltékeny, de elfogadja a páromat, mint barátot. Bár öt éve egyedül neveltem, a szüleim segítségével, így valóban szerető családban nőtt fel, csak az apát hiányolta. Nem azért, mert eltiltottam Kozsótól, sőt, annak örültem volna, ha többet vannak együtt. Talán most, hogy Amanda már tizenhárom éves, egymásra találnak, legalábbis remélem.
– Ő viszont már örökölheti a hajlamot a válásra?
– Bízom benne, hogy a válásunk nem jár ezzel a következménnyel. Előttem mindig jó példa volt a szüleim házassága, előtte rossz példa az enyém. Ettől valahogy bölcsebb lett. Hozzá képest én egy naiv kislány voltam, ő pedig már eldöntötte, hogy nem akar férjhez menni harmincéves kora előtt. Nem álomvilágban él, már most reálisabban nézi a dolgokat, mint én az ő korában. Már bennem sincs harag. Nem vádaskodom, hiszen amíg tartott a szerelem, szép volt. A válás pedig felnyitotta a szemem. Sokat tanultam belőle. Egyébként a lányom apai részről sem „örökölhet” válási készséget, mivel Kozso szülei boldogan élnek együtt, mióta egybekeltek.