Miért lett tévés?
Ezt eddig még magamnak sem fogalmaztam meg, de olyasmi rémlik, hogy óvodásként varázslatnak tűnt, amikor este a dobozban embereket láttam. A beszéd sohasem esett nehezemre, cserfes kislány voltam. Viszont én lepődtem meg a legjobban, amikor elmentem egy válogatásra, és egyszer csak fölvettek.
Bemondónak?
Egy féléves tanfolyamra. Azután három hónap próbaidő következett, ami újabb szűrőt jelentett.
Emlékszik az első élő adásra?
Életem végéig. Július másodika, reggel fél kilenc, beköszönök, és mondom az aznapi programot. Előtte egy szemhunyásnyit sem aludtam. Elkapott a hiszti csapkodtam, morogtam, azt hajtogattam, hogy ezt a foglalkozást nem lehet elviselni, megpróbáltam kitalálni mindenféle ürügyet, hogy ne kelljen bemennem. Reggel akkora karikákkal a szemem alatt indultam életem első élő adásába, amekkorák csak elfértek a fejemen. Vettem egy nagy levegőt, mosolyogtam abból nagy baj nem lehet, és mondtam, amit kell. Rémes volt. Rémesen jó.
Bakizott?
Nem. Mielőtt tévés lettem, játszottam színházban, versmondó versenyeken vettem részt, énekeltem színpadon, tehát a szereplés, a bakik kezelése már valamennyire ment. Aztán tettem a dolgom, majd 2002 novemberében átkerültem a Híradóhoz.
A kamerák előtt nem lehet rossz napja, egyfolytában a tökéleteshez közeli állapotban kell lennie. Ezt hogy bírja?
Legalább egy évembe került, mire megtanultam, hogy osszam be az energiáimat, az időmet, mit engedhetek meg magamnak, és mi nem fér bele ebbe az életbe.
Miről kellett lemondani?
Például a hétvégékről, ünnepnapokról, családi összejövetelekről, színházi előadásokról, filmekről, koncertekről
Mert este többnyire dolgozik?
Igen. A programok többsége pedig szintén este zajlik, de nem csak erről van szó. Igenis megbosszulja magát, ha nem alszunk. Megesett velem, hogy egy műsor előtti éjszaka születésnapi bulin mulattam. Majdnem a föld alá süllyedtem, amikor láttam a felvételt. Nem lehet. Szerencsére nagyon szeretem ezt a munkát, és nem érzem tehernek, ha néhány dologról le kell mondanom. Főként mióta a híradónál vagyok. Élvezem a munka dinamizmusát, imádom, hogy nincs két egyforma nap. Képtelen lennék elviselni az egyhangúságot. Saját lakásomat is kéthavonta átrendezem. Annak idején újabb és újabb útvonalakat fedeztem föl, csak ne kelljen mindennap ugyanott mennem az iskolába.
Mi lesz így a házassággal? Ott elvben az ásó, kapa, nagyharang választja el a feleket, az pedig, remélhetőleg még jócskán odébb van.
A házasság, az más! Van ugyanis egy olyan partnerem Kolesár Krisztiánnak hívják , akivel sohasem egyhangú az élet.
Mióta élnek együtt?
Öt éve. Épp azért értjük meg kiválóan egymást, mert mindketten ragaszkodunk a változatossághoz. Annyi kalandot élünk át egy év alatt, ami másnak öt évre elég.
Meséljen!
Nem szeretnék mindent elmesélni De vegyük csak az esküvőt, amelynél kevés kalandosabb dolog van az életben.
Mikor lesz?
Júniusban.
Mikor volt a lánykérés?
Tavaly. Egy évet kapott arra, hogy meggondolja magát. Közben vettünk egy lakást, felújítottuk. Ez olyan kaland, amely az emberek többségének rémálommá válik, mi pedig végigélveztük a csempék kiválasztásától a takarításig.
Jó nagy lakodalmat terveznek?
Azon már túl vagyunk.
Hogyhogy?
Nagy Judit esküvőre készül – II. rész >>