Rózsa az öltözõasztalon

Szigeti Hajni | 2004. Június 21.
– Na, errõl Encinek kell beszélnie – mondja megfellebbezhetetlenül Rékasi Károly, miután hosszan kifejtem neki A hét témája kérdését, és azonnal át is adja a telefont feleségének, Détár Enikõnek. Én hallózom, õk almaszószt fõznek.




Aztán Enikő átruházza a konyha feletti irányítást – az egyébként remek szakács hírében álló – Karira, és mesélni kezd.

– Azt hiszem, ahhoz, hogy egy házasság hosszan sikeres és boldog maradjon, kell valamiféle genetikus, velünk született vonzalom, ami a másikhoz fűz – ez talán nincs meg minden párnál. Ez az újra- és újra fellobbanó érzés motiválja például az apró figyelmességeket. Azt, hogy a Kari lassan húsz év együttélés után is, rendszeresen behoz nekem egy vörös rózsát a színházba. Nem szól, csak váratlanul bejön, és otthagyja az asztalomon, hogy feldobja a napomat. Szerelmes SMS-eket a mai napig kapok tőle, de van, hogy egy vallomást hagy az üzenetrögzítőmön. Amikor kertes házba költöztünk, egyik nap láttam, hogy vett két fűzfát, mert meséltem neki, hogy én mennyire szeretem a szomorúfűzet. Emlékezett rá, hogy gyerekkorom kertjében sziklakertünk is volt, ezért csak úgy nekiállt, és elkezdett nálunk is építgetni egyet. Ezeket a megható figyelmességeket ő nem reklámozza előre, megvárja, míg észreveszem. Aztán általában én kérdezek rá, hogy ezt azért csináltad, mert… Ő pedig szerényen bólogat. Nemrég meglepetésbulit szervezett a születésnapomra! Már hónapokkal előtte hívogatta a vendégeket. Kitalálta, hogy én biztos nem szeretnék lepukkantan, kicsavartan beesni a saját bulimba, ezért úgy szervezte, mintha egy divatbemutatón kellene fellépnem – Náray Tamás ruhájában, gyönyörű sminkkel, ahogy egy színésznő ünnepelné ezt a kerek évfordulót. Én mit sem sejtve kiléptem a színpadra, és láttam, hogy ott van egy csomó ember, akik engem jöttek köszönteni. Hihetetlen meglepetés volt!

De ezeken a szép pillanatokon kívül a közös életünk azért túlnyomórészt a munkás hétköznapokból áll. Nem egyszerűen egy nő és egy férfi él együtt, hanem két dolgozó ember. Megosztjuk az örömtelen munkákat is, a sorban állást, a hivatali ügyeket, amelyek sok házasságban inkább a nőkre maradnak. Ha például holtfáradtan hazaesek, és a Kari látja, hogy engem most békén kell hagyni pár órára, fogja a „kispasast” (a fiunkat), és elmennek bevásárolni. Elég gyakran vannak vidéki fellépéseim, akkor ő boldogan jön velem, és vezet, hogy én nyugodtan készülhessek. De ezért a kapcsolatért nekünk nap mint nap meg kell küzdenünk. Olyan nincs, hogy az öledbe hullik egy tökéletes, örökké tartó szerelem – az mondjuk, egy év, amíg tombolnak a hormonok, utána kőkemény munka. És ez jó is, hiszen ha nincsenek mélypontok, hullámvölgyek, akkor nem tudod értékelni a harmóniát sem.
Exit mobile version