Milyen ember?
Gyuri? Nyugis. A hátán fát lehet vágni, olyan türelem van benne. Ezer lábon áll a földön. Végtelenül toleráns és elfogadó. Bölcs és intelligens. És ő mutatta meg nekem, hogy milyen a feltétel nélküli szeretet. Hogy lehet meghízni, lehetsz letargikus, sikertelen, hisztis, bármilyen lehetsz, te vagy. És téged szeret.
Egy ilyen találkozás kegyelmi állapot.
Az. De észre kell venni. Mind a két embernek.
A száznyolcvan fokos fordulatnál hagytuk abba…
Volt a pörgés, voltam huszonöt éves és eszem ágában sem volt anyának lenni. Nem is hittem, hogy terhes vagyok, az volt az első parám, úristen, ez rák! Mert azt éreztem, hogy valami fölfal belülről. Olyan erővel tapadt meg, és szívott le az a kicsi petesejt. A naptár módszer szerint vigyáztunk, nem akartunk még gyereket. De hát az sorsszerű, hogy egy lélek mikor és hova jelentkezik. És éreztem, ez a gyerek annyira akar lenni. Szóval megszületett Lázár. És mi kiköltöztünk Budakalászra, egy kis családi házat vettünk. És én, mint egy vadkancát, ha zablára kötnek… Nem volt semmink. Se tévé, se telefon, se kocsi, mobil akkor még nem létezett. Volt egy lemezjátszónk és egy rádiós magnónk. És az után a hihetetlen pörgés után itt maradtam egy pár hetes, pár hónapos csecsemővel. Gyuri egy héten három napig nem volt, a papájával volt egy vállalkozásuk, ott dolgozott hát iszonyú kín volt egyedül. Jött a rendmánia, amikor már a nem létező koszt kaparod ki a fugákból ez jóféle szorongást takar. A mániákus főzés, folyamatosan négy-ötféle kaja, ami együtt járt az állandó evéssel ez is jelzés. Ha többet eszel, mint amire szükséged van, ott vagy információéhség, vagy szeretetéhség van a háttérben. Szóval elért minden. Sok mindent fel kellett dolgoznom. Azt, hogy a hiperaktivitásomat nem elégítette ki, hogy a gyerek mellett, a háztartás mellett még egy évet elvégeztem a konziban hiányzott a pörgés, a kaland. A férjem mondja is, kalandfüggő vagyok.
Ismer, de én nem szeretek semmilyen függő lenni. Bár az ember hiába hadakozik, nem tudunk függések nélkül élni. Évek óta hetente háromszor szaunázom, mondhatom, hogy szaunafüggő vagyok, borzalmasan hiányozna, ha nem tehetném. Vigyázni kell, mert minél több szokással ágyazom körül magam, annál kevésbé vagyok szabad.
Ki szabad? Mi az, hogy szabad?
Jó kérdés. Tegyél egy meditáló gurut a rohanó életbe. Vedd ki a biciklista alól a biciklit. Nem lesznek boldogok tőle. Az ember rabja a szokásainak, de ezek a szokások viszont sokat adhatnak. Mindenesetre ébernek kell lenni, hogy minek adod oda magad…
Ott voltál a kisfiaddal. Megváltoztál?
Nagyon. Megtanított a türelemre. Lecsillapított, megtanultam más ritmusban élni. Az anyaság végül is alázat és főleg az első jó néhány évben: önfeladás. Mert egy normális anya az mégiscsak a gyerekét szereti a világon a legjobban. Jobban mint a férjét, az anyját, a testvérét. A gyermeked a mindened, a csillagod. Pláne, amilyeneket mi kaptunk. Lázár egy energiabomba, egy vezér, Hanna maga a béke, a nyugalom, a finomság. Nagypályás, karizmatikus lelkek jöttek hozzánk, ragyognak mint a Nap, de nem mondhatom el, hogy miben, mert megfojtanak.
Hány évesek?
Lázár tizenhárom, Hannuska tizenegy. Szóval szépen lassan betörtem magam. Azt szoktam mondani, engem ők földeltek le. A gyerekeim hoztak vissza a földre. Nélkülük lehet, hogy elszálltam volna. A szenvedélyeimben, a hedonizmusra való hajlamomban, a végletekben.
Kitaláltál magadnak egy nevet: Mamagésa…
Nem véletlenül. Sok bennem az anyai energia, az anyáskodás. Minden nőben ez az első. Abban is, akinek nincs gyereke. Óvni, félteni, gondoskodni, megérteni, teljesen elfogadni, biztonságot adni ez bennem nagyon erős.
A gésa?
A vénuszi nő. A szerelemasszony. Aki pontosan tudja, hogy nőiségében milyen örömforrások vannak, és él is vele. Én ennek a gátlástalanságát szavazom meg, buzdítom is asszonytársaimat erre, mert végtelen vadászmezők vannak az örömszerzésbem. Azt hiszem, jobb nőnek lenni, mint férfinak. Nyilván ők nem így gondolják, de ez ettől még igaz. Egyébként a szexualitáshoz való viszonyunk, amiről elég sokat beszélek, meglehetősen gyermekded, még mindig egyfajta birtoklási vágyon alapul, sok az elfojtás, a titok, a hallgatás.
Ahol lehet, te ezt megtöröd…
Igen, bár lassan kilépnék ebből a szexszimbólum-szerepből, és lennék énekesnő, mint ahogy az is vagyok. És most nagy változás előtt állok. Az angliai Vorner Records kiadott egy albumot, egy válogatást, utolsó száma egy férjemmel közös dalunk, a Vákuvá. És nincsenek véletlenek, szoktam mondani, csak mi vagyunk éretlenek meghívtak Angliába egy szakmai fesztiválra, lemezkiadók, producerek elé. Babonából most csak ennyit.
Mi kell ahhoz, hogy sztár legyen valaki?
Alázat a munka iránt. Szorgalom, megbízhatóság, állhatatosság, intelligencia. A tehetség önmagában nem elég. A gyerekeimnek szoktam mondani, és mondtam a Megasztárban is a gyerekeknek, hogy a tehetség szorgalom nélkül teherség lesz. Teher, amivel nem tudsz mit kezdeni, szétfeszít. Mert egyszer csak azt mondja a menedzser, á, nagyon tehetséges, de megbízhatatlan. Az a másik nem fújja olyan jól, de ott lesz és megcsinálja. Én például a nagy szenvedélyek idején is kötelességtudó voltam. Nem késtem, készültem, tartottam a szavam. Gyuri szerint, ez az egyik legjobb tartóoszlopom. Lehet, hogy minden ott kezdődött, hogy valamikor ki akartam vívni a szüleim szeretetét…?