| Brunner Márta |
Gábornak szerintem az az egyetlen hibája, hogy kevésbé rajong az állatokért, mint én. Emiatt állandó vitaforrás az állataink tartózkodási helye. Egy nagy, háromgenerációs kertes házban lakunk a párom szüleivel és nagyszüleivel. Van két kutyánk és két macskánk. Hosszas huzavona után kialakult az a szabály, hogy a dalmatám bejöhet a lakásunkba, de a macskák és a másik kutya nem. Ez a rendszer nyáron olajozottan működik, ám ha beköszönt a rossz idő, elkezdem sajnálni szegény macskákat, akik nem jöhetnek be a fűtött házba. Ilyenkor újra kezdődik az állatok körülötti huzavona. Az lenne a jó, ha természetessé válna, hogy télen bejönnek a macskák, és a párom egyedül is elmenne kutyát sétáltatni, nem csak velem. Szeretnék még egy kiskutyát, de most elég sok elfoglaltságunk van mindkettőnknek, így erre nem alkalmas az időpont.
Dr. Somogyi Andrea:
Mártáéknak egyezséget kellene kötniük. Ha már arra rá tudta venni Gábort, hogy egy kutya bejöhet a lakásba, az azt mutatja, hogy a férfiban van kompromisszumkészség. Lehet, hogy abba nem fog beleegyezni, hogy vegyenek még egy kiskutyát, és nem is fogja egyedül sétáltatni az ebeket, de nyugodt egyeztetés után a már meglévő helyzetben közelíthetik az álláspontjaikat. Például megbeszélhetik, hogy figyelik a kinti hőmérőt, és ha mínusz tíz fok alá süllyed a hőmérséklet, akkor bejöhet a többi állat is, hiszen azok ugyanúgy fáznak, mint a dalmata. Ismertem olyan párt, ahol az egyik fél szintén nem rajongott annyira az állatokért, mint a társa, de volt egy kutyájuk. Az eb képtelen volt leszokni arról, hogy az autóban ne az anyósülésen utazzon. Azt viszont közös erővel elérték, hogy az ágyra ne másszon fel, így elnézték neki az autóbeli viselkedését. Ez a pár is tudta, a közös megegyezéshez mindkét félnek engednie kell!