Hurrá, nyaralunk!

Fejős Éva | 2004. Július 07.
Paár Petra életében az elmúlt hónapok hatalmas fordulatot hoztak: szerelembe esett egy fiúval, aki még nyaralni is elhívta. Kettesben, külföldön? Hiszen még alig ismerik egymást… Sebaj! Indulhat a nagy kaland!




– És ha szatír? Mondd, mit tegyünk, ha nem adsz életjelt magadról? Ha ott, a távolban egyszerűen megfojt, vagy elad egy tevehajcsárnak?
Úgy döntöttem, nem hallgatom tovább anyám sopánkodását, inkább megígértem, hogy mielőbb bemutatom nekik Pétert. Egyébként is, honnan vette az anyám, hogy olyan helyre megyünk, ahol tevék is vannak? Hiszen még el sem döntöttük, mi legyen az úti cél…

– Menjünk kocsival – javasolta később Péter.
– Nagyon jó, akciós utakat kínálnak repülővel – bújtam hozzá.
– Repülővel? – nézett rám döbbenten.
– Igen, tudod, ilyen nagy monstrum, szárnya van, és felemelkedik a földről. Manapság elég ismert közlekedési eszköz.
– Hát, ez a baj. Hogy a vonatról mindenki elfeledkezik. Pedig még hálókocsi is van a normális szerelvényeken.

Arra gondoltam, milyen édes ez a fiú, hogy még az oda-visszaúton is szerelmeskedni akar velem! Teljesen ellágyultam. De azért kitartottam a repülőút előnyei mellett.

– Repülünk, és te kiválaszthatod az utat – tettem neki engedményt.

Másnap bemutattam őt a szüleimnek. Anyám egész biztosan valami szatírt várt, mert a pulykasült mellé az asztalra helyezte a család leghosszabb és legélesebb kését. Péter virágcsokrától ellágyult, és csak akkor komorult el az arca, amikor kedvesem bejelentette:

– Lefoglaltam az utat. Négy nap múlva indulunk Egyiptomba!

Ez számomra is meglepetés volt, s boldogan ugrottam a nyakába.

– Aztán nehogy eladd tíz tevéért – dünnyögte apám. – Kérj érte legalább ötvenet! – tette hozzá vigyorogva. Anyám a nagykésre sandított, és nem tudtam, apám van-e nagyobb veszélyben, vagy Péter…
Végre-valahára elérkezett az indulás ideje. Izgatottan ültem Péter mellett a reptéri váróban, de ő sápadtabb volt, mint valaha.

– Valami baj van? Rosszul vagy? – hajoltam közel hozzá.

– Semmi baj, csak keveset aludtam – nyugtatott meg.
Amikor beszálltunk a gépbe, sápadtfehér arcszíne zöldre váltott. Valami nem stimmel, gondoltam. Attól féltem, talán mégsem akar velem nyaralni, talán meggondolta magát, talán nem szeret… Szorítottam a kezét, de ő csak ült, maga elé meredve. Amikor a kifutópályán felgyorsult a gép, becsukta a szemét, és izzadni kezdett a tenyere. Akkor már sejtettem, hogy nem velem van baja. Később, amikor elértük az utazómagasságot, eltűnt a mellékhelyiség irányába, és jóformán csak leszálláskor került elő. A leszállás idején ugyanazt a szembecsukós tenyérizzadós taktikát alkalmazta. Ekkor megtelt a szívem melegséggel.

– Te félsz a repülőn – súgtam a fülébe.
– Rettenetesen – nézett rám elnézést kérően.

Retteg a repüléstől, mégis felült a kedvemért a gépre! Nagyon meghatódtam, és hirtelen kitört belőlem a vallomás:

– Szeretlek.
– Gondolod, ha én nem szeretnélek, most itt ülnék veled, élet-halál közt?

Mire ezt kimondta, újra talaj volt a gép kerekei alatt.
Arra gondoltam, egyelőre minden jól alakul. Túl vagyunk egy – számára – halálos veszélyeket rejtegető úton, első szerelmi vallomásunkon, és előttünk áll egy hét nyaralás, kettesben!

Továbbra is várjuk leveleiteket, címünk: e.fejos@sanomabp.hu és h.szigeti@sanomabp.hu.

Szingli Posta

“Miért pasizott be Petra? Elkeserítő, hogy már neki is jut fiú, lassan úgy érzem, én vagyok az egyetlen szingli a földkerekségen…”

anita.mo…@…


Kedves Anita! Paár Petra legalább két éve szingli – leszámítva egy-két futó kalandot, és ki tudja, hogy ez nem az lesz-e? –, s most végre találkozott egy szimpatikus fiúval. Nem tudjuk, hogyan alakul az életük, megeshet, hogy Petra néhány nap, hét vagy hónap múlva újra egyedülálló lesz, de ha nem, kalandjai akkor is folytatódnak tovább a Nők Lapjában! Előbb-utóbb nyilván te is elhagyod a szinglik népes táborát. Ha mégsem, gyere el legközelebb a Szingli Szalonunkba, ahol nemcsak barátnőket szerezhetsz, hanem facér fiúkkal is megismerkedhetsz!
Exit mobile version