Mákostészta
Krisztike ötéves volt, amikor kettesben üdültünk nagy örömünkre. Ismerős házaspárral étkeztünk, az asztalnál mindig viccelődtek vele. Egy nap nagy adag mákos tésztát kaptunk ebédre. Pista bácsi nevetett:
Na, Krisztike, ha ezt mind megeszed, én pap leszek!
Megetteeeem! Kezdhetsz pap lenni, Pista bácsi!
Másnap a vacsorához ugyanez az asztaltársunk bejódozott fejjel érkezett. Ősz haján több helyen is sárgán virított a jód. Meg is kérdezte Krisztike:
Miért ilyen pa-dö-dős a hajad?
Nehéz percek
Lilike négyéves lehetett, amikor nagyon bevacsorázott nálam. Fájt a hasa, jajgatott, nyögött még az ágyban is. Bevittem a szobába egy lavórt, mit lehet tudni Nézte, nézte, aztán megszólalt:
Azt hiszem, kicsi lesz…
A szakértő
Zsoltika már nagycsoportos volt, a Forma1-es autóversenyt néztük a tévében.
Hű, de gyorsan mennek ezek az autók! hüledeztem.
Ott nincs rendőr, tudod világosított fel Zsoltika.
A motoros
Danika most négyéves. Sokszor megyünk vele az Érsek-kertbe, ott köröz a szökőkútnál a kis motorjával.
Mamika, most már menjünk a csúszdához!
Motorral mész, Danikám?
Nem. Gyaloggal megyek.
Hátrabusz
Nagyon szereti, ha busszal megyünk a városba. Amikor először ült háttal a menetiránynak, méltatlankodva kérdezte:
Naaaa, fordítva megy a busz?
Nem is hiszik, hány jó percet szerez, s mennyi gondolatot szül így, szerkesztés közben is a gyerekek esze járása. Miközben türelmüket kérjük, mert szerencsére sokan írnak, szeretettel és köszönettel várjuk továbbra is leveleiket! A borítékra írják rá: “Ő mondta! E-mail címem: e.schaffer@sanomabp.hu.