Ha jólesik, élj egyedül!

Rick Zsófi

„Büntetlenül válogathatsz”

– Büntetlenül lehet ismerkedni, szórakozni, válogatni az önjelölt pasik közül – magyarázza jókedvűen. – Meg lehet tanulni, hogyan kell és lehet bánni a férfiakkal. Gyakorlatszerzésnek is kitűnő, hogy végül, ha elérkezik az idő, miképp lehet az igazit teljesen magunkba bolondítani. Igaz ugyan, nem kellemes érzés, ha a társaságodban te vagy az egyedüli szingli, de ha jó barátaid vannak, ezt nem érzékeltetik veled, és a párok nem lógnak állandóan egymás nyakán. Magam négy évig voltam ebben a szerepkörben: akadtak rövidebb kapcsolataim, de egyikhez sem ragaszkodtam görcsösen csak azért, hogy ne legyek egyedül. Amint meguntam, vagy rájöttem, hogy más utakat járunk, leléptem. A szakdolgozat és az államvizsga környékén pedig nem is értem volna rá arra, hogy még egy lelket ápolgassak, elég szerencsétlenül éreztem magam egymagam… Viszont furcsa dolgokat produkál az élet: amint kiléptem a főiskoláról, belebotlottam abba a fiúba, akivel azóta is együtt vagyunk! A barátnőim, csoporttársaim – egy percig sem voltak egyedül a négy év alatt –, az elmúlt hónapokban sorra szakítottak. Most ők „élvezik” a szingliséget, én meg bátorítom őket…

Csórián Sándor

Ha jólesik, élj egyedül!

– Nem tartom tragédiának, hogy manapság elég sok ember él egyedül – szögezi le Csórián Sándor újságíró. – Tudomásul kell vennünk, hogy egyesek nem alkalmasak az együttélésre, képtelenek alkalmazkodni, maguknak valók… Ezt korábban nem tehették meg az emberek, egyrészt gazdasági okok (egy keresetből nemigen lehetett megélni), másrészt az előítéletek miatt (egy nőnek illett időben férjhez mennie, gyereket szülnie…). Ám ma már itthon is létezik egy réteg, amelyik nyugodtan megél a saját keresetéből… Egyébként egy rossz párkapcsolatnál, egy kiürült házasságnál jobb az egyedüllét! Továbbá egy olyan ember, aki nem tud szeretni – van ilyen! – annak tényleg hasznosabb, ha egyedül marad, és nem tesz tönkre másokat. Jelzem, a társas kapcsolatban élőknek is van olyan korszakuk, amikor egyedül érzik jól magukat, amikor terhes a másik ember… Nem tűnt fel önnek, hogy sokan szüntelenül hangoztatják, társra vágynak, miközben az együttélésnek csak az előnyeit szeretnék élvezni, a hátrányaiból – az alkalmazkodásból, a megalkuvásokból – köszönik, nem kérnek? No, ez nem megy! Popper Péter feszegette egy írásában, hogy az emberek mennyire viselik el az őszinteséget. Például megkérdezem a feleségemet: szeretsz? Mire ő azt feleli, igen, de sokszor unlak, és időnként ki nem állhatlak. És azt már nekem kell felmérnem, kibírom-e ezt az igazságot…