Bükkösdön többször nem látták a nagymacskát, de Eszterke története meggyőzte a családot arról, hogy valóban egy tigrist látott a ház mellett: “ásított, ekkor láttam, hogy nagy fogai vannak… fekete, fehér és vörös csíkos volt… sáros volt a bundája…”
A családfő először a Pécsi Állatkertet próbálta felhívni, de a késői órán már senki sem vette fel a telefont. Másnap aztán személyesen ment el megkérdezni, nem hiányzik-e egy tigrisük. Megvolt mindegyik, így aztán elirányították a Duna-Dráva Nemzeti Parkba, Török Gábor vadászati-halászati szakfelügyelőhöz. Azt mondták, hogy ez az ő asztala, ő majd tudja, mi ilyenkor a teendő.
Első szakértői vélemények
Minden bejelentést komolyan veszünk kezdi Török Gábor, aki csaknem két hete a tigrissel kel és fekszik. Ahogy egy bombariadónál a rendőrség is kiszáll, úgy mi is elmegyünk e helyszínre, még ha komolytalannak tűnik is az ügy. Amikor Bükkösdre értünk, a leghitelesebb a kislány rémültsége volt. Átkutattuk a környéket, de csak egy ötven-hatvan centiméteres csapást találtunk a magas fűben, meg néhány igazából értékelhetetlen lábnyomot. Mindent összevetve azt gondoltuk, hogy bár járt erre egy számunkra ismeretlen, nagyobb állat, szinte kizárt, hogy tigris legyen. Úgy döntöttünk, várunk. A következő két napban a kislány apja többször telefonált felháborodva. Azt mondta, nem teszünk semmit, miközben a gyermekei veszélyben vannak. Végül a tévékhez fordult.
A tálalás apró trükkjei
A televíziókban még este megjelentek az első híradások az elszabadult tigrisről.
Meglepődtünk, mert valahogy úgy vágták meg az anyagokat, mintha azt mondtuk volna, a tigris létezik. Pedig ekkor még nem hittünk benne. Az emberekre mindenesetre hatással volt.
Második forduló
Június 23-án érkezett a második riasztás, ezúttal a rendőrségre, Baranyajenőből. Itt már többen is látták a tigrist a falu melletti domboldalon, ráadásul nem csak gyerekek. Sümegi Lászlóné, Emőke aznap is levitte kislányát, Sugit a játszótérre. Hogy ne unatkozzon, egy videokamerát vitt magával (de kazetta nem volt benne!), ezzel szokott vadakat lesni a domboldalon.
Láttam, hogy valami mozog az erdő szélén. Ahogy ráközelítettem a kamerával, ki tudtam venni egy nagyon nagy macska alakját. Nem mondom, hogy tigris volt, csíkokat nem láttam, de biztos macska volt, és nagy. Később újra láttam egy gabonatáblában, egy nálánál kisebb vizsla mellett.
Ezúttal már a szakértőket is meggyőzték a látottak, a gabonatáblában ugyanis rátaláltak egy széttépett fácántyúkra, mellette pedig egyértelműen egy nagymacska tappancsnyomaira. Az egyik vadász disznójából vonszalékot készítettek, azaz felbontották, felvágták, és egy autóval körbevitték a környéken. Ahogy elmésen megjegyezték, “a malacka vére talán előcsalja a bosszúra éhes tigrist. Kábító fegyvereket hozattak, hogy ne kelljen megölni az állatot, és lezárták a területet. Mindhiába, a tigrisnek ismét nyoma veszett.
Tigris, ami nincs – II. rész >>