Most viszont egy éve szerelmes lettem valakibe, aki által teljesen új érzéseket ismertem meg, olyat, amiről eddig még álmodni sem álmodtam, mert nem tudtam, hogy egyáltalán létezik. Olyan érzésekkel találkoztam, amelyeket mindig hiányoltam a férjem mellett. Igen, szexuális érzésekről beszélek. A férjemmel is elérek a végéig, de soha nem kívántam a férjemet, nem izgat mint férfi, holott csinos, jóképű, kedves, még mindig udvarol, meglepetésekkel kényeztet, de nem reagálok, vagyis reagálok addig a pontig, amíg nem az “ágyról” szól a dolog. Tudja, és érzi! Tulajdonképpen a veszekedéseink is mindig ezért generálódnak. Nem hiányzik a testiség vele. Mit tudok tenni? Lehet ebben segíteni?
Azért mentem bele ebbe a mostani külső kapcsolatba, mert hiányzik, hogy nőként élhessem át a szerelmet, és sajnos ez olyan csodás, hogy megijedtem tőle! Hogy tehetem ezt? Megvetem magam, tisztában vagyok vele, mennyire hazug vagyok, elmondanám neki, de akkor minden tönkremenne, és azt nem akarom! Szeretem a férjemet, de sajnos nem úgy, ahogy kellene. Amit a legjobban szégyellek, nincs lelkiismereti problémám, mert ezt az érzést, amit máshol kapok meg, olyan tisztának és őszintének érzem, hogy ezáltal legalizálódik.
“Hűtlen Asszony”
Úgy látszik, neked a szexualitás kellett ahhoz, hogy elkezdj ébredezni. (Másnak más segít, bár az tény, hogy a nemiség nagy tanító – is.) Már írtam arról, hogy alapvetően két-, illetve háromféle ember van: az alvó, a gyerek-ember, a felébredt, és a kettő között levő: az ébredező. A gyerek-embernek nincs önismerete. Teszi, amit elvárnak tőle, nem lát, még nem ébredt föl. Ha bármi történik vele, körülötte, a sorsot okolja érte. A felébredt ember tudatos, ok-okozati relációban gondolkodik, felelős önmagáért, embertársaiért. Te megtanultad kisgyermekkorod óta, hogyan kell viselkednie egy feleségnek, milyen egy “tisztességes ” asszony, egy optimális párkapcsolat. El sem gondolkodtál még azon (mivel aludtál), hogy lehet, mindennek semmi köze hozzád!
Ha a cselekedeteidről lefejtesz MINDEN elvárást, amit valaha is a szüleid, tanítóid, környezeted, a társadalom beléd nevelt, és elkezded elemezni eddigi életedet, lehet, hogy azt fogod látni, amit a Mátrixban Neo: te egy egyszerű program voltál eddig. Eszerint élted az életedet, és nem a SAJÁT vágyaid, elképzeléseid, akaratod, megérzéseid szerint. Csakhogy eljött az ideje, hogy felébredj, és innen már nincs visszaút! Amit ebben az új kapcsolatban megéltél, megláttál, azt már nem vehetik el tőled! Benned marad ÖRÖKRE, és formálni fog.
Azt írod: “Azért mentem bele ebbe a mostani külső kapcsolatba, mert hiányzik hogy nőként élhessem át a szerelmet, és sajnos ez olyan csodás, hogy megijedtem tőle! ” Igen megijedtél, mert rádöbbentél, hogy eddig nem a saját életedet élted, hanem azt, amit mások megtanítottak neked, hogy élni kell! Megtanították, hogyan kell egy asszonynak szolgálni a férjét, a gyerekeit (ami persze csodálatos dolog, gyakorta én is ezt teszem), hogy kell egy férfi-nő kapcsolatban élni, hogy kell hűnek lenni. Csak egy fontos dolgot nem kezdtek el neked megtanítani: azt, hogy ne foglalkozz senki véleményével és elvárásával, derítsd ki: te ki vagy? Vágyjad megismerni, hogy ki az az egyedi, soha meg nem ismételhető lény, aki ebben a testben most itt van benned! Igen, megértem, hogy megijedtél, mert egy új világ tárult föl előtted. És most még nem is tudod, de elmondom. A VALÓDI hűség csakis az önmagunkhoz való hűségből fakadhat! Amikor nem azért hű valaki, mert ezt várják el tőle, mert ebből csak elfojtás lesz, ami betegít. Amikor nem azért hűséges valaki, mert nincs lehetősége, vagy gyáva, vagy önbizalomhiányos, vagy képmutató, aki gondolatban fűvel-fával, az ágyban meg vágyak nélkül, hazugságban a párjával. Nem. Ez egyik sem a hűség. A hűség az, amikor ismered magad, ismered legtisztább ön-természetedet, és minden elvárástól, szorongástól, önbizalom hiánytól mentesen szabadon a hűséget választod. Avagy: a hűség téged választ.
Gyermekként ismerted meg a férjed, és ez az új kapcsolat mutatta meg azt, hogy eddig valódi vágy nélkül szeretkeztél. Azt írtad: soha nem kívántad a férjedet, soha nem izgatott, mint férfi. Akkor mért feküdtél le vele? Mert ez volt a “jó” feleség programodba bekódolva? Mert a TV-sorozatokból azt láttad, hogy így “illik” a feleségnek csinálni? Igen, kedves ébredező asszony, eddig ebben éltél. Hazudtál magadnak, és a férjednek is. Most csak hallgatsz. De eddig hazudtál. Amit te eddig hűségnek neveztél, az nem volt más, mint tudatlanság és hazugság. De ne okold magad, nincs értelme bántani magunkat, ezzel csak egy dolgot érsz el: leszívod az energiáidat! Ne haragudj magadra, ne betegítsd magad! Légy elfogadó magaddal is, ez fog előre vinni!
Amikor a férjed hat éve szerelmes lett, megértetted, mert a mélyben ott volt benned a lelkiismeretfurdalás, hogy vágy nélkül adod oda magad neki, és valahol érezted, hogy ez az érzés (hogy őt kívánja egy nő) neki is kijár. Most ő érzi, hogy neked van valakid, de homokba dugja a fejét, nem akar látni, hallani, aludni akar. Érzi, hogy az, amit megláthat, egy nagyobb volumenű, igazi változást hozó dolog. Az igazi történés ebben nem az, hogy másvalakivel is szexelsz, hanem az, hogy ezáltal megláttad, hogy vele soha nem volt igazán jó, hogy őt soha nem kívántad. Persze, egyszerűbb lett volna a tudatlanságban maradni, de ez egy “tanuló-bolygó”, ahova azért születtünk le, hogy fejlődjünk. Ez pedig küzdelem nélkül NEM megy! Most ti mind a ketten nagy fejlődési lehetőség előtt álltok!
Azt gondolom, ha elmondanád a férjednek azt, amit ebben a kapcsolatban megtapasztaltál, és hogy ez mire világított rá a vele való kapcsolatodban, beleroppanna. A tapintat valójában arról szól, hogy nem hisszük el, hogy a másik képes feldolgozni az őszinteséget, az igazságot. És jelen esetben én ezt érzem. Ő ezt nem tudná feldolgozni, ez így over-dózis lenne neki. Viszont azt gondolom, hogy vágy nélkül szeretkezni valakivel BŰN. Bűn, mert magadat is megalázod, és lehúzod vele, és a másikat is! Te most nagy változásban és változtatásban vagy benne. Ébernek és bölcsnek kell lenned minden lépésedben, mert most taposod ki az irányt. Én mindenképpen az őszinteségre és a tapintatosságra sarkallak.
A férjed nem dughatja élete végéig a fejét a homokba. (Egyébként a fizikai síkon ilyenkor kezd el romlani az emberek látása, hallása.) Már mindent tud, ki kell mondani! Ha valóban szeretitek és tisztelitek egymást, nem hazudhattok tovább magatoknak, és egymásnak! (Gondolom, nem akarsz továbbra is folyamatos hazugságban élni?) Mondd el neki, hogy veled is megtörtént az, ami hat éve vele, jött egy szerelem. NE minősítsd neki ezt a szerelmet, ne részletezd, mit kapsz a másiktól, mert ettől a férjed nem fejlődik, csak szenved. Én a helyedben, amíg nem vágyom rá, nem szeretkeznék vele, a szánalomszexnél és az üres testi szexnél lehúzóbb dolog kevés van egy párkapcsolatban. Tiszteld őt, hiszen össze vagy vele kötve, rengeteg szálon! És innentől elindul köztetek valami, ami vagy ahhoz vezet, hogy egy magasabb szinten újra együtt lehessetek, vagy szétmentek! Ezt én nem tudom, nem vagyok jós, de az biztos, hogy abban a hazugságban, amiben eddig éltetek, nem érdemes tovább dagonyázni! Légy bátor, őszinte, éber, nyitott! Sok-sok erőt! Jó utat magad fele!
Soma Mamagésa
Somának a soma@nlcafe.hu mél címre tudsz írni, a művésznő válaszait hetente olvashatjátok az NLCafe oldalain.