Ráthonyi Anita és Kanyó Gábor már túl van az esküvőn, a lagzin és persze a szervezési folyamaton is, melynek legfontosabb szempontja ez volt: csak semmi idegeskedés!
2002 novemberében ismerkedtünk meg, Gábor egy évvel később kérte meg a kezemet kezdi Anita. Öt hónapunk volt a szervezésre, de azt rögtön eldöntöttük, hogy mi ketten mindenképpen jól érezzük magunkat közben is. A szüleink mindenben támogattak, de semmibe nem szóltak bele. Az interneten találtunk egy-két hasznos fórumot (többek között a www.eskuvo.hu-t), ahol praktikus tanácsokkal látják el a párokat. Innen vettük például az ötletet, hogy határidőnaplót vezessünk a teendőkről. Ebbe a könyvecskébe a fontos iratokat, számlákat is beragasztottuk, így semmi sem kallódott el. Azt is felfedeztük, hogy néhány üzlet nászajándék-szolgálatot is működtet ez elsősorban tanácstalan ismerőseinknek segített.
Milyen volt a lakodalom?
Egy belvárosi étteremben rendeztük az esküvői ebédet, ahová a templomból pár perc alatt átsétáltunk meséli Gábor. Nem akartunk hagyományos lakodalmat, csak azt, hogy mindenki ott legyen, akit szeretünk. A vendégek svédasztalról válogathattak, az idősebbeknek pincérek segítettek. A három cigányzenészt már az étterem lefoglalásakor felkértük, mert nagyon szimpatikusak voltak. Sanzonokat és cigányzenét is játszottak, mindenkinek tetszett! A száztíz fős násznép rokonokból és a legközelebbi barátainkból állt, míg a tágabb baráti körnek este külön bulit szerveztünk egy klubban. Ide hidegtálakat rendeltünk, az anyukák pedig süteményekkel készültek.