Örökös bizonyítási vágyat váltott ki belőle az, hogy a szülei mindig lenézték amiatt, hogy nem szerzett diplomát, és nagyon csúnyán alázták a szülei. Most ezt teszi ő velem. Nagyon sajnálom, mert egyébként egy végtelen jóindulatú (ez most viccesen hangozhat, de tényleg az), szeretetre méltó és szeretetre, elismerésre éhes srác. Én pedig sokra értékelem őt. Ezt szoktam mondani neki, éreztetem vele, hogy én büszke vagyok rá, és biztatom. Mégis mindig én vagyok az, akin levezeti a dühét.
Csaponganak az érzéseim vele kapcsolatban. Egyszer gyűlölöm, és tudom, hogy menekülnöm kellene a közeléből, mert ha másfél év után ennyire semmibe vesz, akkor később sem fog tisztelni, ha esetleg gyerekünk születik. De ha ránézek, érzem, hogy szeretem, és szüksége van rám. Nem hagyhatom el, mert én vagyok az egyetlen ember, aki igazán foglalkozik vele. Viktória
Igazán összeszorul a szívem, annyira meghat a te jóságod és szeretni tudásod! Minden sorodból a szeretet sugárzik! Igen, a te kedvesed egy sérült kisfiú, aki – jól írtad – a kisebbrendűségét kompenzálja, és tele van görccsel, bizonyítani akarással. Túlzottan a múltbeli sérülései vezérlik. Hiába voltak orvosok a szülei, nem voltak bölcs emberek. (Rengeteg ostoba, korlátolt, sötét, pökhendi orvost láttam már.) Attól nem kell “beájulni”, mert valaki orvos. Vagy bankár, vagy médiasztár, stb. attól még lehet sz.r alak. Ha egy szülő lenézi a gyermekét, mert nincs diplomája, az nem is tud szeretni. Mert a szeretet feltétel nélküli, és támogató.
Egy jó szülő először is felméri, hogy mik gyermeke képességei. Ha eszes a gyerek, jó agya van, persze a továbbtanulásra kell sarkallni. De ha nem az a fajta, aki a könyvekből kell, hogy megszerezze a tudását (hanem az élettapasztalatból), akkor más módon, de mindenképpen elfogadóan, segíteni kell őt a boldogulás útján. Semmiképpen nem lehúzni, szapulni, komplexusokat ébreszteni benne. Nem kell mindenkinek diploma, nem ez az értékmérő. Én nyomorúságosnak, szánalmasnak tartom azt az emberi életet, melynek középpontjában a pénz áll. A szenvedéllyel, és szeretettel végzett munka, amiben kiteljesedik az ember, önmaga és mások örömére, szolgálatára: ez igen! Ez már valami!
Életünk egyharmadát végigdolgozzuk. Az egyik legfontosabb dolog az életben, hogy ebben az időben alapvetően jól érezzük magunkat, hogy élvezzük azt, amit csinálunk! (Ezt az energiát árasztjuk ki a világba, ebből táplálkozik a Világ-lélek.) Persze, meg is kell élni valamiből, és mi egy szegény ország vagyunk. (25 európai uniós tagállam közül az 5. legszegényebb), de a pénz önmagában, mint motiváció? Ez nekem kevés lenne. Ráadásul az a baj, hogy a pénz démona jelenleg egyre nagyobbra dagasztja magát, táplálja a világ-szellem. És amikor már kellőképpen nagyra nőtte ki magát, akkor átveszi az uralmat az én felett. És az illető észre sem veszi, hogy már a pénz démona uralkodik rajta, és a pénz beszél ki belőle. A barátodnak – a szülői indíttatásnak köszönhetően – abszolút van hajlama erre.
Jelenleg te vagy az életében a balansz. A kiút, a szeretet. És ezt érzi ő a mélyben, és ezért van rád szüksége! Nem akarja, hogy ezt te megtudd, hogy mennyire fontos vagy neki. Fél, hogy kiszolgáltatott lesz, mert a mélyben önbizalom-hiányos, mint minden gyerek, aki nem kapott elég, és igazi szeretetet a szüleitől. Ezért is akarja veled elhitetni, hogy te egy “senki” vagy, nem érdemled meg őt, stb. Ő legbelül egy sérült, szeretetre éhes kisfiú, aki a szüleitől nem kapta meg a valódi, a feltétel nélküli szeretetet. Amit tőlük látott, azt a modellt alkalmazza rajtad. Ha tényleg szereted, neked kell segíteni rajta. Ő ezt nem tudhatja, nem mondhatja ki magának (még nem képes meglátni magát), neked mindent indirekte kell tenned. Szinte “titokban”, mint egy akciót. Csakhogy ez nem akció, ez folyamat. És a sérülések gyökere a mélyben van.
No, hogy is kezdd? Először is: rakd rendbe az énképedet! Tudatosítsd magadban azt, hogy értékes vagy, és neki még nagyobb szüksége van rád, mint neked rá! Egy tanárnő semmivel nem kevesebb, mint egy vállalkozó! SŐT! Nekem felsőtagozatos gyerekeim vannak, évek óta intenzíven élem meg a pedagógus személyének a fajsúlyosságát. Te is tudod jól: egy jó vagy egy rossz pedagógus egy életre meghatározhatja az embert. Karmikusan nagyon komoly felelősség van egy tanító, tanár vállán: élete során több ezer gyermekben indít el folyamatokat. Biztos, hogy a barátod pénzének a keringése is nagyon fontos az univerzális egészben, de te lelkekkel foglalkozol. A régi időkben egy faluban, városban a bírónak, orvosnak, tanárnak volt a legnagyobb respektje. Nagyon sajnálom, hogy ezt – is – sikerült a mai időkre szétbarmolni!
Tudatosítsd magadban azt, hogy a tanár az egyik legfontosabb ember a társadalomban! Főképp a jó tanár! Az, hogy nálunk ez anyagilag nem megbecsült, ez nem a te hibád. De ez a te értékedből nem von le! NE hidd el neki azt, hogy egy ember értékmérője a pénztárcája! (Buddha, Jézus is szegény volt, csakhogy a legprofánabb példákhoz nyúljak.) Ezt csak azok mondják, akiket már elkapott a pénz démona, vagy kiábrándultak, vagy SOHA nem is hittek magukban! Tiszteld magad, és igenis követeld meg a tiszteletet tőle is! Mondd el neki – de most nyomatékosan! -, hogy ne rajtad vezesse le a mélyben gyökerező kisebbrendűségi komplexusát, ne szapuljon, ne húzzon le, ne szívja az energiádat, mint egy vámpír! Adja meg a tiszteletet – ahogyan te is neki -, mert ezt nem vagy hajlandó tovább tűrni! Amennyiben újra megismétli, vedd a cókmókodat, és költözz el a mamádhoz, vagy barátnődhöz, vagy akihez tudsz! Hiába hív takarítónőt és kurvát, rá fog mellettük ébredni, hogy szeretetet nem adnak neki. Pedig ő erre nagyon ki van éhezve! Nagyon! És az, amire neki valójában szüksége van, az nálad van, azt tőled kaphatja meg! Úgyhogy te egy drága kincs vagy, bánjon veled ennek megfelelően! Ezt tudatosítsd magadban!
Minden nővel úgy bánnak, amit az a nő bevonz, és kivált a másikból. Azt akarod, hogy másképp bánjon veled? Akkor változz te is! Igenis húzd meg toleranciád határait, programozd át az agyad, és az önbüntető “egyszerű” tanárnőt, aki tűr és szolgál, változtatsd át egy tiszteletre, megbecsülésre, kényeztetésre érdemesült, a saját értékeivel tisztában levő, erős, önbizalommal teli nőre! Légy következetes! Az ideiglenes, elköltözéses időszak nagyon fontos, ebben légy következetes! Ha megsajnálod ez idő alatt, akkor az egészet elrontod! (Egyébként is, a sajnálat egy mindenkit lehúzó energia. Helyette: együttérzés!)
Az elköltözéses időszakban törődj többet magaddal! A takarítás helyett ezt az időt fordítsd magadra! Meditálj, jógázz, tornázz, olvass, szórakozz, kezd el építeni kívül-belül magad! És ha visszaköltözöl, fogadjatok föl egy takarítónőt – ez nagyon jó, mert közreműködsz a munkahelyteremtésben -, és a felszabadult időben kényeztesd magad, magatokat! Legyenek intenzív, örömmel töltött időszakaitok! (Mondjuk, járjatok el rendszeresen valamelyik fürdőbe szaunázni, úszni, stb.) Te választod meg a saját “szerepedet”, a megalázott cseléd-szerep már lejárt! Jó lenne, ha mindketten olvasnátok olyan könyveket, amelyek segítik az önismereteteket! (Néhány levéllel ezelőtt ajánlottam könyveket.) Kívánok sok-sok erőt a változáshoz, és változtatáshoz! Soma Mamagésa
Somának a soma@nlcafe.hu e-mail címre írhatsz.