A férfiak meggyengültek

Kapusi Gyula pszichológus

A legtöbbjük nem szenved ettől, nem hallani tőlük, amit sok karrierjét építő nőtől: „megpróbálom úgy alakítani az életemet, hogy több időm maradjon a családomra”. A nők viszont, akiknek sokkal nagyobb az igényük az intimitásra, kínlódnak. Egyedül érzik magukat a problémákkal, és küszködnek az amúgy is „többemberes” feladattal: a gyerekneveléssel. A párkapcsolatok szempontjából is furcsa, átmeneti korszak a mostani: a férfiak elvei demokratikusak – a szólamok szintjén hívei a feladatok megosztásának, az egyenjogúságnak, a gyakorlatuk viszont ehhez nem mindig igazodik. Rendkívüli módon teljesítmény-centrikusak, míg a nők kreatívabbak, elsősorban az érzelmi harmóniára törekednek. A férfiszerep mintái ma már nem egyértelműek. Családfenntartónak hirdetik magukat, miközben a legtöbb kapcsolatban nagyon is szükség van a feleség fizetésére. Ettől aztán éppen ők szenvednek a legjobban – hosszabb távon –, hiszen nehezen találják meg a helyüket. A nők mostanában sokkal jobban értik, mi a dolguk a családban és a társadalomban, és sokkal könnyebben talpra állnak, ha a család fölbomlik. A nők megerősödtek, a férfiak viszont meggyengültek és elbizonytalanodtak. Sokszor részben emiatt menekülnek külső kapcsolatokba.

A párok közt a legtöbb problémát az okozza, hogy a férfi illetve a női intimitás nagyon különböző. A férfiak teljesítmény-centrikussága abban is megnyilvánul, hogy amikor a szex férfi szempontból – úgymond – „rendben van”, tehát kellő gyakoriságú és intenzitású, akkor a férfiak szerint maga a kapcsolat is jó.

– Azt a férfit tehát kenyérre lehet kenni, akit az ágyban „jól tartanak”. A női intimitás látszólag kevesebbet, valójában bizonyos értelemben többet igényel: több bensőségességet, több érzelmet, gyengédséget, több beszélgetést. Sok feleség panaszolja, hogy a férje számára az intim együttlét maga az aktus, míg ő gyakran beérné simogatással, meghitt beszélgetéssel is. A női intimitás tehát a kapcsolat szempontjából jobb, építő, elmélyítő jellegű. Ugyanerre a férfiaknak is szükségük van, de nem biztos, hogy képesek is nyújtani. A nők tehát a beszélgetésre, az érzelmi folyamatok boncolgatására való igényüket gyakran a barátnőikkel élik ki. Ami bizonyos mértékig gyakran a kapcsolat ellenében hat, hiszen ezeken az „ötyézéseken” az asszonyok megerősítik egymásban a reménytelenség érzését: hogy hiábavaló a tűrés, „az uram, az a marha úgysem változik!”