Egy igazi hollywoodi rosszfiú

Keren David | 2004. Július 28.
"A színész egyetlen felelõssége, hogy tilos untatnia a közönséget.” Marlon Brandót sok mindennel vádolták élete során, de azt sose lehetett rámondani, hogy unalmas. A filmsztár nemrég hunyt el.







Marlon Brando
Egyike volt a filmművészet meghatározó alakjainak. Éles, naturalista, erőteljes alakításaival forradalmasította az amerikai színjátszást. A legnagyobb filmjei közé tartozott A vágy villamosa, A rakparton, és persze A keresztapa.

Brando az úgynevezett Sztaniszlavszkij-módszer mestere volt: a színész úgy készül fel a szerepre, hogy teljesen elmerül benne, átéli annak problémáit, így saját érzelmeit használja fel a karakter megformálásánál. Brando már fiatal korában is annyira komolyan vette ezt, hogy az első filmszerepe előtt, amelyben egy deréktól lefelé megbénult férfit alakított, egy hónapra befeküdt a veteránok kórházába. Nyers, őszinte előadásmódja hatalmas elismerést hozott neki mind a kritikusok, mind színésztársai körében. “Mindnyájunkat felszabadított” – nyilatkozta róla Jack Nicholson.

A színészek általában tudatosan építik karrierjüket, gondosan válogatva a szerepek között. Nem így Brando. Az ő karrierútja rögös volt, teletűzdelve csúfos bukásokkal, amelyek megtépázták hírnevét, és amelyek miatt nemegyszer leírta a szakma. “Egyetlen ekkora volumenű színész sem volt ilyen gondatlan a szerepválasztásaival. Egy maroknyi felejthetetlen alakítás egy hordónyi szégyenfolttal szemben” – írta róla a Time Magazine. Brandót egyébként mindig is bántotta a rossz kritika: “Ha sikeres vagy, a színészet a legjobb munka, amit ember magának kívánhat. Ha azonban nem adatik meg a siker, akkor ez a meló rosszabb, mint egy bőrbetegség.”

9 vagy 14 gyermek

Brando egyenetlen szakmai és magánéletének okai nehéz gyermekkorában keresendők. 1924. április 3-án született a Nebraska állambeli Omahában, egy szétzilált család legkisebb gyermekeként. Édesanyja amatőr színésznő volt, az alkohol és a “vigasságok” rabja: “Inkább berúgott, mint hogy velünk törődjön” – olvasható a színész 1994-ben megjelent önéletrajzában. Édesapja sem volt különb: “A vére alkoholból, tesztoszteronból, adrenalinból és dühből állt össze. Imádta azt bizonygatni nekem, hogy semmire sem vagyok képes, semmit sem fogok elérni.” Az elhanyagolt fiú hamarosan a környék hírhedt csibészévé vált, több iskolából is eltanácsolták.






Később New Yorkba költözött, hogy színészetet tanuljon. Ez végre célt adott életének, elindította karrierjét – no meg fékezhetetlen szerelmi életét is. “Egyszerre több nővel voltam együtt, muszáj volt érzelmileg bebiztosítanom magam, talán a gyermekkorom miatt.” A “bebiztosítás” sikerült neki, a pletykák szerint New Yorkban nők tömegei fordultak meg az ágyában. Később sem volt egyszerű a magánélete, háromszor nősült, minden alkalommal színésznőt vett el, aki már terhes volt tőle. “A monogámia a férfi természete ellen való. A férfiakat genetikailag kódolták arra, hogy minél több helyen hintsék el magvaikat.” A színész magvai bőven szóródtak, legalább kilenc, legfeljebb tizennégy gyermeke van – még saját maga sem tudta biztosan.

Egy igazi hollywoodi rosszfiú – II. rész >>
Exit mobile version