Ezerötszáz kilométerrel a föld felett

Gwyneth Paltrow

Gwyneth Paltrow-ra újra rámosolygott a szerencse: hosszú lelki mélyrepülés után megtalálta azt a férfit, aki valóban a másik fele. A boldogság pedig csúcsra jár a házaspár életében, hiszen május 14-én megszületett első gyermekük, Apple. Már csak az a kérdés, hogy a tehetséges és szép színésznő valóban az édesanyja nyomdokaiba lép-e, és feladja-e magasra ívelő karrierét a családja miatt.

A most harmincegy esztendős színésznő kétévesen lép először a színpadra, ötévesen pedig megkapja élete első olyan szerepét, ahol már hangját is hallathatja. Nem csoda a színházi kötődés: míg édesapja Bruce Paltrow, tévéproducer, addig édesanyját, Blythe Dannert, sikeres színésznőként ismerheti korának közönsége. Azért csak ők, mivel a mama szép lassan visszahúzódik a rivaldafényből, és leginkább gyermekeinek, családjának él.
Paltrow-ék Gwyneth tizenegy esztendős korában költöznek Amerika zsibongó, izgalmas szellemi fővárosába, New Yorkba, de az egyetemi években már Kaliforniában találunk rá, ahol művészettörténetet hallgat. Egészen A bárányok hallgatnak című, frenetikus krimi bemutatójáig, ahol is Gwyneth összefut keresztapjával, akit úgy hívnak: Steven Spielberg. A család barátja azon nyomban fel is kéri készülő filmjének, a Pán Péter-történetből készülő Hooknak egyik szerepére. Innentől Gwyneth Paltrow Hollywoodban próbál szerencsét – szinte megállás nélkül. Elvállal mindent, de nem sikerül igazán befutnia. Mígnem jön 1994-ben A hetedik című, borzongató thriller, benne egy olyan színésszel, aki ellen kevés nő (pontosítok: egy sem) hadakozna sokat: Brad Pitt.

Szerelmes Shakespeare

Oscartól a búskomorságig

Innentől folyamatosan címlapon szerepel az álompár, mígnem az esküvő előtt egy hónappal Gwyneth felbontja a jegyességet. Hogy mégis sikerült levakarnia magáról a “Brad Pitt exmenyasszonya” címkét, azt az 1998-ban elkészült Szerelmes Shakespeare főszerepének köszönheti. Alakítása Oscart érdemelt, barackvirág-rózsaszín estélyi ruhájában való zokogása az aranyszobrocska átvételekor viszont nem. Ugyanis az szívből jött.
Gwyneth Paltrow végérvényesen befutott, igazi hollywoodi sztárként jegyezték. Ezt mi sem jelzi jobban, minthogy a Szerelmes Shakespeare után – ahol hétszázötvenezer dollárt kapott a munkáért – jóval magasabb lett az ázsiója. Gázsija áttörte a bűvös, hétszámjegyű határt, és ha egy producer saját filmjében szerette volna viszontlátni a színésznőt, innentől milliókat kellett fizetnie neki.

Csakhogy éppen lapunknak nyilatkozta egy korábbi alkalommal: “Nem biztos, hogy szerencse, ha valaki huszonhat évesen eléri pályája csúcsát. Sőt! Rettenetesen elbizonytalanítja az embert.” Nincs előtte cél, egyik forgatásról esik be a másikba, és azt hiszi, megengedheti magának azt a luxust, hogy gyengébb forgatókönyvekre is rábólintson. Huszonkilenc éves korára úgy véli: kiégett. Ez az érzés csak akkor illan el, amikor Londonba hívják, színházi szerepekre. A színpad visszaadja kedvét, ám nemsokára tragédia árnyéka vetül a törékeny sztár lelkére. Édesapja halálhírekor majdnem összeomlik. Rossz periódus köszönt Gwyneth-re. “A mai napig sokat álmodom apámról. Az elvesztése utáni egy év életem legborzasztóbb korszaka volt. Ha valakivel megtörténik az életben a legszörnyűbb dolog, elveszíti egy hozzátartozóját, hirtelen újraértékeli az életét. Sokkal fontosabbá válik az az idő, amelyet együtt tölthet a szeretteivel.”

Ezerötszáz kilométerrel a föld felett – II. rész >>