Találkoztam egy lánnyal. Csinos, ápolt, tanult ó, az első benyomás remek volt! , de a beszélgetésünk második órájában már kényelmetlenül fészkelődtem a széken. Ugyanis ő kitartó gyűlölettel szidta a kedvesét, aki a rövidke nyaralásuk minden áldott hajnalán kiballagott a vízpartra, és horgászbottal a kezében, “agyatlanul bámulta a vizet délig.
Csalódtam! könnyezett a lány , ezt a hóttunalmas arcát a nyolchónapos együttélésünk alatt elfelejtette megmutatni…
Félreértés ne essék, nem akarom a horgászokat védeni egyetlen hal halála sem szárad a lelkemen , mégsem tudtam azonosulni a dühös széplánnyal! Mert hogyan lehet úgy élni valakivel közel egy évig, hogy fogalmunk sincs arról, mi jelent kikapcsolódást a kedvesünknek? (Ráadásul egy túlhajszolt ember számára a hajnali vízpart mennyei csendje felérhet egy pszichoterápiás kezeléssel.)
Másutt vagyok, mást csinálok
Olyannyira jellemző ránk a pihenésünk (valós vagy vágyott) módja, hogy a pszichodráma-csoportjaimban diagnosztikai módszerként alkalmazom a “társasutazást mondja Kiss István pszichológus. Ennek keretében a résztvevők elmesélik, hol nyaralnának, mi pihentetné, kapcsolná ki őket, hogyan éreznék jól magukat…
Lehet rosszul pihenni?
Nincs szabály, de azt leszögezhetjük: ha nyaralás közben pontosan azt folytatjuk, amit otthon abbahagytunk, akkor rosszul (eredménytelenül) pihenünk. Ha egy városi családapa a Balatonnál, a tengerparton vagy egy hegyvidéki faluban éppúgy szervez, irányít, dirigál, mint az otthonában meg a munkahelyén, akkor nem piheni ki magát. Hiszen az elutazásnak az a varázsa azzal üdít fel , hogy másutt vagyunk, mást csinálunk, más élményeket fogadunk be! Épp ezért töltődik fel az olyan ember, aki nyaraláskor időt szakít azokra a sportokra, amelyekre otthon nincs módja, energiája. Sokan jönnek rá ilyenkor, hogy mennyi új tevékenység (örömforrás) létezik: mondjuk, kipróbálják a búvárkodást, és ez olyan különleges élmény számukra, hogy utána évekig olyan helyekre utaznak, ahol hódolhatnak az új szerelemnek.
És mit szól azokhoz, akik úgy élik át a “másutt vagyok, mást csinálok élményét, hogy kitör belőlük a vadállat? Ájulásig vedelik a sört, agresszívan hajkurásszák a nőket, fittyet hánynak a civilizációs szabályokra…
A honfitársaink és a külföldiek között is akadnak ilyenek. Ők azt hiszik, hogy a pihenés azonos az önmagukból való teljes kivetkőzéssel. Pedig ez nemigen szül új élményeket, legfeljebb sok-sok másnapos, fejfájós reggel emlékével térhetnek haza.
Mondd meg, hogy pihensz, megmondom, ki vagy – II. rész >>