Két kérdésem, problémám volna. Az egyik, hogy sokszor hallom barátoktól, de akár a témával foglalkozó hozzáértőktől is a “légy önmagad” és a “hagyd történni a dolgokat” típusú szentenciákat. Ez nekem olyan, mint a “Jézus él”: nesze semmi, fogd meg jól, üres lózung a költői lelkeknek. Tízévesen is önmagam voltam, meg most is az vagyok. Honnan tudjam, melyik az “igazi”? A másik hasonló: akkor hagyom történni a dolgokat, ha minden követ megmozgatok a célomért, vagy ha “elengedem” a dolgot (harmadik kedvenc kifejezésem)?
A másik problémám: olyan nők vonzódnak hozzám, akik nem kellenek, viszont kosarat kapok azoktól, akik kellenének. Nem ábrándképet kergetek, ezek húsvér nők; és nem kívánok túl sokat, a magam színvonalán keresgélek. Ha elfogadom azt a törvényt, hogy hasonló a hasonlót vonzza, illetve hogy azt kapom, amire – akár nem tudatosan – vágyom, akkor ez elég riasztó. Dezső
Légy önmagad! Jól hangzik, de csak az adhatja önmagát, aki eljutott önmagáig! Ez nagyon nagy dolog, kevesen mondhatják el önmagukról! Te nem a sérüléseid vagy, nem a kompenzálásaid, a szorongásaid, a megfelelni vágyásaid! Önmaga az tud lenni, aki leásott önmagáig! Aki képes volt felismerni és elengedni sok-sok sérülést, beidegződést, sok-sok belénk nevelt hazugságot, amit a szüleink, tanáraink, a környezetünk, a társadalom belénk nevelt, s ami nem valószínű, hogy a mi saját, tiszta önvalónkból ered, vagy azzal azonos. Tizedik éve folyamatosan oldatom magam kineziológussal, rengeteget imádkozom, meditálok, olvasok, gondolkodom, és különféle végletes helyzetekbe rakva magam tartok önvizsgálatot. (Ja, és mindehhez 25 éve írok naplót, ami roppant tanulságos, rengeteget segített az önismeretben!)
Ma már úgy látom, hogy huszonévesen is magamat adtam, csakhogy akkor még tele voltam kompenzálással, sérüléssel, azokkal a “programokkal”, amiket a szüleimtől kaptam, láttam, az a féfi-nő kapcsolatmodell működtetett, amit tőlük tanultam. Rá kellett később hogy jöjjek: ez még nem én vagyok! Rengeteg történés, és ezek állandó elemzése kellett ahhoz, hogy most, 38 évesen azt mondjam: tudom, ki vagyok, mit akarok, mit miért teszek. 29 éves koromban 5 hónapig meditáltam – napi 6-8 órát – a falunk szélén levő bányatavaknál, ahol sikerült felvennem a kapcsolatot a belső hanggal. azóta, ha bármikor megakadok, bármilyen kérdésem van, meditálok és felteszem a kérdést magamnak. Márpedig a “kérjél, és megadatik” működik, úgyhogy a “kérdezz, és a választ megkapod” is! Meditáció nélkül nem juthat el az ember önmagához! A vezető mindenkiben belül van, ezt az utat mindenkinek magának kell végigjárnia! Úgyhogy azt javaslom, indulj el ezen az úton! Rengeteg por, kéreg, beidegződés telepszik a lélekre, ezeket fel kell hántani! Következetesen, kitartóan, tudatosan! Sok-sok módszer van, ami közelebb visz önmagunkhoz, mindenkinek személyre szólóan kell megtalálni a sajátját! Hogy neked melyik kell, ezt te tudod, benned van a válasz! Keress, kérdezz, légy nyitott, és bevonzod azt, ami a tiéd!
A másik kérdésedre a válasz: Azt mondod, rendszeresen olyan helyzetet vonzol be, gyártasz magadnak, amiben nem élheted meg a kölcsönös vonzódáson alapuló párkapcsolatot. (Ha te tetszel a nőnek, ő nem neked, és fordítva.) Megint csak belül van a megfejtés! Le kell ásnod egészen a gyerekkorodig, hogy megkeresd azt a férfi-nő kapcsolatmodellt, ami ezt a “programot” írta beléd! Vajon a szüleid – akiktől először tanultál – kölcsönösen szerették és vágyták egymást? Avagy kompromisszumban éltek? Vajon mért bünteted magad, mért rendezed be ezt a helyzetet magadnak? Meditálj rá, és ismerd fel, hogy van választásod! Átrendezheted magadban az erőket, és elkezdheted megteremteni – az agykontrollból már jól ismered a programozás erejét – azt a képet, amikor is a kölcsönös vágy, vonzódás és szimpátia jelenik meg a másik nemmel való viszonyodban. De előbb el kell engedni a régi “modellt”! Cseréld le a programot! Ebben is sok módszer segíthet, találd meg a magadét! Meditáció nélkül nem lehet teljes életet élni! Kívánok erőt, éberséget és kitartást ezen az izgalmas, tudatos úton! Soma Mamagésa
Mint ebből a levélből is kiderül, bárki írhat levelet Mamagésánknak, korra, nemre való tekintettel. Hajrá: soma@nlcafe.hu