| dr. Pavlik Gábor |
Néha már arra gondolok, azért is annyira fontos nekem a játékosok jó erőnléte, hogy a döntő után még elbírjanak. Jól kinéznék, ha cipelés közben az uszoda partján elejtenének! Tehát már csak a saját jól felfogott érdekemben is fontos, hogy remek kondícióban legyenek a fiúk, emellett persze egyéb értelemben sem mindegy, hogy miként vágnak neki egy olyan iszonytatóan kemény mérkőzéssorozatnak, mint az olimpia, és hogyan bírják végig, hiszen a csúcsteljesítményt éppen az utolsó napon kell a csapatnak nyújtania. Ez tehát az egyik legfontosabb feladat a csapat mellett: segíteni a kapitánynak a kondicionálásban, és folyamatosan ellenőrizni, hogy a játékosok milyen fizikai állapotban vannak.
Ugyanakkor dolgom, hogy ügyeljek a játékosok egészségére, ha a legkisebb gond is adódik, akkor azonnal a megfelelő specialistához elvigyem a rászorulót. Tisztem még elsősegélyt nyújtani, sérüléseket ellátni, és lelki problémák esetén állandó készenlétben lenni. Hogy könnyebb-e erőtől duzzadó sportolók között végezni dolgomat, mint átlagos betegek közt? Ezt nem állítanám, mivel ők olyan emberek, akik mindig maximális szinten akarnak teljesíteni, állandóan felfokozott állapotban vannak, sokkal türelmetlenebbül akarnak gyógyulni, ismét teljes értékű harcosok lenni. De éppen ezért is olyan csodálatos velük lenni, munkájukat segíteni, sikereiknek valamennyire a részese lenni, és győzelmek után együtt lubickolni a boldogságban meg a fertelmesen hideg medencékben…