| Az uszodák környékén mindenki tiszteli és szereti Risztov Éva édesanyját, Molnár Ágnest. |
A szülők úgy gondolják, sportoljon a gyerek. Aztán ha kiderül, tehetséges, hát felkelnek vele hajnalban, kakaót főznek, edzőtáborba viszik, hozzá igazítják a nyaralást. A nevelőedző látja benne az ígéretet, egy nagy bajnok rámosolyog, azt mondja: ügyes vagy, csak így tovább. Aztán jön a klub, az szakedző, a gyúró, az orvos, a pszichológus, az ellenfelek. Mindenkitől kap valamit. A magyartanárnő házhoz jön, a szponzor pénzt ad, autót, a szomszéd néni locsolja a virágokat és kiveszi a postát, míg ő külföldön edzőtáborozik A szerelme cetlit rejt a neszesszerébe, a barátai túrótortával várják a repülőtéren, a kisfia telefonon üzen: Győzzél!
Anya és leánya
A szülőkön eldőlhet minden a sportban is.
Az ember hajlamos Risztov Éva erényei közé sorolni, milyen szépen beszél a mamájáról. Gyermeki elfogultság, megkapóan túlfűtött szeretet, gondolnánk, de ne gondoljuk.
Mert Risztov Éva mamája valóban kivételes ember.
A magyar bajnokság második napján találkozunk, Éva utolsó futama után siet ki, szemében könnycsepp. Egy előfutam miatt aligha izgulhatott ennyire.
Nem, nem erről van szó tiltakozik. Úszókislányok ültek körülöttem, és ahogyan ők drukkoltak Éváért, ahogyan ők örültek a sikerének, az valami egészen mögható volt. Van gyeröke? Akkor nyilván tudja, milyen jó érzés, ha látja, mennyire szerötik mások is…
Ahogy hallgatom, az az érzésem, hogy Pesten is megőrizte ízes beszédét…
Hát igen. Amikor négy éve Évike eldöntötte, hogy följön Pestre, mert úgy gondolta, itt tud jobban fejlődni, a férjemmel azt mondtuk, hogy rendben, ha ennyire akarja, jöjjön, de jövök vele én is. Egy 14 éves kislányt nem löhet csak úgy, egyedül elengödni. Ott maradt a két férfi, a férjem, és a fiam Vásárhelyen Én Pesten vagyok hétvégéig, akkor uzsgyi haza, a fiúkhoz, megfőzök, kitakarítok, kimosok, rendöt csinálok, utána újra vissza.
Éva a nap nagy részében edzésen van. Ilyenkor mit tetszik csinálni?
Részben ugyanazt, főzök, mosok, rendöt csinálok, mert Évike, mög kell mondjam, nagyon rendötlen, de hát szegénynek igazán nincs enörgiája, amikor holtfáradtan hazaér, hogy rendöt is csináljon, másrészt pedig dolgozom. Régebben takarítottam, alkalmi munkákat vállaltam, most egy ideje sikerült találni tanári állást, és azóta tanítok.
Nem volt rá garancia, hogy Éviből nagy úszó lesz…
Megmondom őszintén, ez a része engöm egyáltalán nem érdeköl. Meg nem tudnám mondani, hogy milyen eredményei vannak. Az a fontos, hogy szeröti, amit csinál, hogy boldog. Tudja, van az az ukrán ellenfele…
… Klocskova…
Igen, ő. Tudom is én, hogy mikor melyikük győz, de azt tudom, hogy rendszeresen leveleznek, és szerötik egymást. Hogy talált egy újabb barátot az úszás által. És amikor az úszott valami csúcsot, Évike volt az első, aki tiszta szívből gratulált. Néha kérdezik, büszke vagyok-e, hogy a lyányom ilyen, meg olyan nagy úszó? Arra nem, miért köllene?! Én erre vagyok büszke. A tisztaságára, tisztességére, őszinteségére, embörségére.
Meddig lehet ezt a kétlaki életet csinálni?
Jövőre Évike éröttségizik, elég nagy lyány lesz, hogy egyedül is itt maradhasson. Én meg másnap megyök vissza a férjemhöz és Csabához Nem tudtam mögszokni ezt a nyüzsgést, zajt, rohanást. Mondja, maga szerint mikor fognak visszaköszönni itt egy üzletben?