Csak amikor “közelit fog a szemünk kamerája, nos, csak akkor vesszük észre, hogy a kényeztetés ellenére sem fenékig tejfel a nyaralók élete. Szétverem a pofádat, ha nem adod ide lapátot! ordítja a húgának egy angyalarcú kisfiú. Rohadt, szemét állat! visítja egy tinédzser lány, amikor a fiútestvére letaszítja a gumimatracról. Arról már ne is beszéljek, hogy egy hétéves forma kislány akit a mamája kiemel a vízből: meg kell száradnod, egy órája “balatonozol! , ököllel üti az anyját!
Nem akarom most a nevelési csődjeinket, a viselkedéskultúránk mélyrepülését elemezni bár ez is megérne egy misét, mert lejjebb már nemigen süllyedhetünk , inkább egy kisfiúra, ó, arra a furcsa, zárkózott kisfiúra emlékezem! Aki sztár volt a kortársai között. Hiszen a sztár más, elüt, ő csillag… És a szőke, tíz év körüli, nyurga kölyök “kiragyogott. Tudják, mivel? A kulturált viselkedésével, a szolgálatkészségével.
Miközben az anyját püfölő kislányt bámulom, hirtelen meghallom, hogy a szomszéd ágyon napozgató nőtől halkan kérdezi a gyerek: anyukám, nem vagy szomjas? Szívesen hozok neked ásványvizet. És megengeded, hogy egyek még egy sonkás zsemlét?
A nő barátságosan válaszol, mire a srác előkap egy zsemlét, majd jókedvűen iramodik el a büfé felé.
Nem akarok hinni a fülemnek: milyen kedves-udvariasan beszél az anyjával! Gratulálok mondom a nőnek , ritkán látok ilyen jól nevelt gyereket.
Azért gratulálsz, mert te is láttad azt az elrontott kislányt fordít a csinos, harmincas nő tegezésre, majd szomorú-büszkén felsóhajt. Ákoska imád engem, pedig nem én szültem…
Mire a srác visszaér, ismerem a történetét. Nyolcéves volt, amikor az édesapja egy új szerelem varázsának engedve lelépett. Azóta sem kíváncsi rá. És a mama csöndes, álmodozó, szintén szerelemre vágyó fiatal nő egyedül maradt vele. De a munkája mellett nem volt ereje, ideje… Zokogva magyarázta a nővérének az én hirtelen támadt strand-ismerősömnek , hogy elege van, nem képes felnevelni a fiát. Miközben a gyerek rémülten kereste az apját, a biztonságát… A jóakaratú szomszédok meg csak sajnálkoztak: szegény Ákoska, állami gondozott lesz belőled!
Aztán gyorsan eljött az az idő, amikor az édesanya megint sírva toppant be a nővéréhez. Szerelmes és boldog vagyok, megtaláltam az igazit! Csakhogy ő zenész, össze-vissza utazgat, én meg kísérem Könyörgöm, egy ideig vállald el Ákoskát! Ő most nem fér bele az életünkbe. Imádom, de tönkretenném a kapcsolatunkat, ha magammal hurcolnám! A gyereknek biztonság kell, iskola, leckeírás, törődés… Te olyan erős és komoly vagy, vállalod?
Ennek három éve. Ákoska látszólag gond nélkül vette tudomásul, hogy az édesanyja állandóan utazik ezért nem lehet vele , arra is engedelmesen bólintott, hogy a mama nővérénél fog lakni. Szorgalmasan tanult, a tanítói dicsérték. Semmi furcsát nem produkált, legfeljebb azt, hogy a kilencedik születésnapján váratlanul anyukámnak kezdte szólítani az édesanyja nővérét, senkinek sem mondta meg, miért…
A húgom felszívódott legyint a nő szomorúan , hol Sopronból, hol Bécsből, hol Dubrovnikból kapok tőle képeslapot. Még mindig szerelmes! Közben Ákoska olyan tüntetően “anyukámoz engem, olyan készséges, szinte alázatos, hogy sokszor zavarba jövök.
Anyukám, itt az ásványvíz, jó hideg! robban közénk a gyerek. Mehetek vízbe? kérdezi kedvesen.
Félek néz utána a nő töprengve. Képzeld el, hogy májusban dolgozatot írattak az osztályával. A téma: “Az én édesanyám. Tudod, mit írt Ákos? Egy krimit. A húgomról. Akit régóta nem látott, akiről velem sem beszél. A véres, erőszakos történet arról szólt, hogy az édesanyját rablók hurcolták el az országból, és arra kényszerítették, hogy egy ausztrál férfival éljen… Miért pont ausztrállal? Fogalmam sincs sóhajt tehetetlenül.
Igen, félek… folytatja, és a szeme párás. A férjemtől, aki még ma sem emésztette meg, hogy “ajándékba kaptunk egy fiúcskát, és Ákostól is. Egy pszichológus barátnőm szerint azok a gyerekek, akiket felelőtlenül elhagynak, ritkán válnak ép emberré. Milyen lesz kamaszként? Mikor és hogyan fogja “tetemre hívni a szüleit, akik világra pottyantották, aztán elhajították, mint egy elhasznált, megkopott ruhát? Meddig lesz számára normális, hogy a húgom az édesanyám, én meg az “anyukám? Nem tudom, mi rejtőzik az udvariassága mögött. Néha irigylem a felszabadult, neveletlen gyerekek szüleit mondja kesernyés mosollyal, miközben mindketten a fiút nézzük. Ő olyan önfeledten ugrál a vízben, mint egy árva kiskutya, aki gazdára talált…