|
Kisszékelyi Veronika: Miután először legyalogoltam a száz kilométert huszonnégy óra alatt, azt gondoltam, soha többet! Persze ez csak addig tartott, amíg kialudtam magam. |
1999 nyarára azért emlékszem olyan jól, mert ekkor, tizenkilenc évesen mentem végig először a Kinizsi 100 elnevezésű teljesítménytúrán mondja
Kisszékelyi Veronika utazási referens. Gyerekkorom óta együtt túrázom egy társasággal, ahonnan jó néhányan, főként fiúk, már többször is teljesítették ezt a távot. Huszonnégy óra alatt száz egészen pontosan százkét kilométert kell legyalogolni Csillaghegytől Szárligetig. Évekig hallgattam, ahogy a többiek megtárgyalják az élményeiket sosem gondoltam volna, hogy egyszer én is nekiindulok, de azért vonzott a kihívás. Volt, aki azt mondta, semmi értelme ennek az egésznek, minek hajtanám így ki magam? Mások inkább arról meséltek, mekkora buli ez az erőltetett menet, milyen jókat lehet beszélgetni, mennyire izgalmas dolog éjszaka az erdőben menni. Rájuk hallgattam. Két fiúhoz társultam, akik már akkor is gyakorlott kinizsisek voltak, és tipikusan a nem-készülők táborához tartoztak. Akkor még kosaraztam, ami heti két edzést és hétvégi meccseket jelentett, ezért valamennyire edzésben voltam, meg jól kialudtam magam előtte. Azt mondják, aki először megy, azt végigviszi a lelkesedés. Minél többször mész, annál jobban ismered az utat, tudod, hogy hol jársz, mennyi van még előtted, és mit jelent az, hogy még csak hajnali két óra van.
Hol volt a mélypont? Hetven és nyolcvan kilométer között. Éjszaka volt, és egy kerítésen kellett átmásznunk ahhoz, hogy haladni tudjunk, majd murván mentünk, ami nem kifejezetten esett jól.
Mit vittél magaddal? Fejlámpát, szendvicset, sok csokit, vizet, hintőport, izomlazítót az illata mindenfelé érezhető volt , ragtapaszt, pótzoknit, pulcsit, hosszúnadrágot, napközben ugyanis harminc fok van általában, idén először lógott az eső lába.
Már ötödször indultál, ennyire megtetszett? Igen, nagyon jó a társaság, gyönyörű az erdő, és izgalmas a verseny önmagammal. Kíváncsi vagyok, tudok-e még összpontosítani annyira, hogy végigmenjek. Már megtanultam, nem az erőnlét számít, csak a kitartás.