Bort rendel, azt mondja, szüksége van rá, megindítani a szavakat, a gondolatokat, a régi emlékeket. Mert bár jó néhány éve történt, még mindig nehéz
Nagyon jó ez most, mert azóta nem tudom kibeszélni magamból kezdi Csaba. A többi asztaltól sűrűn pillantgatnak felé a lányok, az a típus
Érdekes arc, férfias, izmos alak, nyílt tekintet, alig harminc év. Azóta próbálja megérteni, hogy a szerelme miért tette meg vele, amit tett, annak idején. Nagy levegőt vesz, aztán mégis elakad a szava. Arra kér, menjünk inkább a kerthelyiségbe, itt bent rossz energiákat érez
Kihurcolkodunk. Valóban, mindjárt más. Gyertyafény az asztalon, az eső kopog a nagy ernyőn a fejünk fölött.
Céltudatos Királynő
Átok lehetett, mágia kezd a történetbe. Műszaki Főiskolára jártam, amikor megláttam egy Tisza-túrán. Szolnoki lány volt, de pár hét múlva felköltözött Pestre, hogy együtt lehessünk. Huszonkét évesek voltunk. Én kollégiumban laktam, ő először csak egy picike szobát bérelt.
Ahogy Csaba meséli, a lány nyugalomban, szerető, egyszerű családban élt azelőtt vidéken, de nagy álmai voltak. Aztán jött az első szerelem, a csalódás, és az öngyilkossági kísérlet, a klinikai halál állapotáig. Akkor döntött: új, saját életet akar, sok-sok pénzzel.
Nagyon céltudatos lány volt, én pedig egy vakon szerelmes, naiv fiú, akinek csak ő létezett: a Királynő, aki később mindig azt mondta, bármit tesz, azt a mi közös jövőnkért teszi. Csak éppen engem felejtett el felvilágosítani arról, hogy ennek milyen ára van. Akkor még nem sejtettem, hogy neki csak meséi lesznek számomra
Az első az volt, hogy egy ügynökségnek közvetít modelleket, jutalékért, merthogy ő régen profi táncosnőként dolgozott, ezért rengeteg lányt ismer
Láttam én többször is, hogy közel nem táncol olyan jól, de nem foglalkoztam vele. Volt, hogy férfiakról mesélt szinte már felháborodva, akik elmentek egy pornóforgatásra, látták, ahogy munka címén hárman-négyen szeretkeznek a barátnőjükkel, aztán végigsírták a felvételt az öltözőkanapén
Majd a szemembe nézett, és figyelte a reakcióimat akkor persze már rég pornózott. Azt mondtam, én biztosan beleőrülnék
Hamar megértette, hogy soha nem szabad megtudnom. Most már belelátok az éjszakába, hogy ott minden csak a határok kitolásáról szól: minél több korlátot lépsz át, annál több lehetőség adódik rá, hogy egyre többet keress. És ő is pontosan ezt tette. Szóval őrülten szerelmes voltam, szinte megbabonázott. Abbahagytam a főiskolát, nem törődtem a barátaimmal, rajta kívül semmi sem érdekelt. Akkor már együtt éltünk. Tudta, attól fogva csak akkor nem derül ki, mit csinál, ha külföldön teszi. Valami újsághirdetést emlegetett, meg komoly táncosmunkákat, és hogy ezentúl két-három hetekre elutazik majd. Aztán mindent elmesélt részletesen, úgy, ahogy ő akarta: nagy show-król áradozott, menő diszkókról
Később már elit bárokról beszélt, ahol vannak olyan lányok is, de ő természetesen kizárólag táncol. Fél évre rá, hogy elkezdett kijárni, vett egy lakást, felújíttatta, gyönyörűen berendezte, rengeteget vásárolt, taxival járt, megcsináltatta a mellét de azt is úgy adta elő, hogy egy ciszta miatt kellett a műtét, és ha már ott volt, megoldották a nagyobbítást is. Eleinte még kérdezgettem, honnan az a rengeteg pénz, de ő csak mosolygott, hogy nem tudom, milyen jó kint az életszínvonal
Nekem akkor még fogalmam sem volt, hogyan működnek a dolgok az éjszakában, mivel, mennyit lehet keresni. Mindenre csak bólogattam. Úgy tudott szemrebbenés nélkül hazudni, mintha ő maga is elhitte volna, amit mond, nekem ugrott, ha kétségbe vontam a szavát! Persze így, visszanézve már minden világos
Egyszer hazajött, és a táskájából véletlenül kiborult vagy ötven óvszer. Azt is megmagyarázta. Aztán volt ő halálos beteg is külföldön: az életéért küzdöttek, mert lebénult az egyik oldala
A telefonba még azt is eljátszotta nekem, hogy alig tud beszélni! Én pedig itthon rettegtem, hogy elveszítem, napokig zokogtam
Azt is mondta, mindent rám hagy, én meg nyüszítettem, hogy nem kell semmi, könyörögtem, csak jöjjön haza! Sokszor emlegetett férfiakat is, akik szerelmesek belé: mindig gondja volt rá, hogy féltékenységben, kishitűségben, teljes bizonytalanságban tartson, magához láncoljon a hazugságaival, az egész lényével
Mint a pokol… hihetetlen
Elhallgat, a fejét csóválja. Belekezd egy-egy gondolatba, aztán félbehagyja őket, hevesen gesztikulál, szinte már dadog. Próbálja magyarázni, hogy a mai napig nem érti, nem tudja feldolgozni
Azt mondják, ahhoz, hogy megértsem, meg kellene tapasztalnom
De hogyan? Ez túl sok nekem! Hogy mi az, ami irányítja a világot
ilyen szinten, mint a pokol
hihetetlen!
Aztán újra összeszedi magát, visszatérnek a kerek mondatok.
Akkor már olyan volt, mintha csak azért lennék, hogy a a kint töltött hetek alatt összetört lelkét meggyógyítsam a szeretetemmel. Hogy aztán mehessen újra hajtani. Mintha az odakint összegyűjtött sarat itthon mind rám dobálta volna
Elvette az életemet, az energiáimat, hogy abból töltse fel a sajátját: mindig azt éreztette velem, hogy ő egy különleges személy, hogy tegyem össze a két kezem, hogy ő van nekem, mert különben örökre egyedül maradnék. És ahogy mindent, én ezt is elhittem neki. Már az őrület határán voltam. Úgy leépítette az önbizalmam, hogy leszegett fejjel jártam az utcán, a hajam fele kihullott. Olyan volt, mint a sors csapása, mint egy átok, amely végigsöpört az életemen és mindent felégetett. Mintha az ördöggel lettem volna együtt
Összeállt a kép
Percekig csak kortyolgatja a vörösbort, most mintha nem is itt lenne
Aztán, amikor rákérdezek a végére, kisimul az arca.
Akkor már egyre többször borult ki apróbb dolgok miatt is. Egyszer éppen nálunk voltak apámék, amikor megint felhúzta magát valamin. Megpofozott a szüleim előtt. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, elborult az agyam: minden addig elfojtott dühöm kijött, olyan haragot éreztem, hogy képes lettem volna megölni
Aztán, a következő hétvégén újra elutazott, én pedig elhatároztam, most elmegyek, és megtudom végre, ki ez a nő! Felhívtam a fiút, akit a barátnőm annak idején a haverjaként mutatott be nekem. És ő mindent elmesélt. Dolgozni akart. Én adtam el elsőnek egy olasz benzinkútnál
. mondta. Tehát akkor már másfél éve mindig úgy jött haza hozzám
Percek alatt összeállt a kép. Addigra már teljesen meg voltam törve. Hazamentem, néztem a szép új lakást, és arra gondoltam, hogy vége
Összepakoltam a kevés cuccom, ami volt, énekeltem és sírtam örömömben, hogy megszabadultam ettől az átoktól
Azóta nem láttam. De hallottam róla: Olaszországban él, beleszeretett az egyik bártulajdonosba, aki hol kidobja, hol visszafogadja. Azt hiszem, mindent vissza fog kapni az élettől.
A szakítás után mégis folytatódott a történet. Érteni akarta, mi és miért történt abban a két hazug évben, ehhez pedig meg kellett ismernie az Éjszakát. Megfigyelni
. Táncos lett, bárokban és szórakozóhelyeken vállal fellépéseket.
Azóta sem vesztettem el a hitem a szeretetben, a szerelemben. Ahhoz viszont, hogy ezentúl az igazságot lássam, ne azt, amit látni akarok, kellett ez a kitérő. De én az éjszakában is ugyanaz tudtam maradni, aki mindig is voltam. Végül megláttam hát az ezt az oldalát is az életnek, de igazán megérteni mégsem tudom. Képtelen vagyok arra a gátlástalanságra
Pedig ha én is úgy kitoltam volna a határokat, ahogy a legtöbben teszik, most nem itt tartanék. Végignéztem azt is, hogy azok az utak hová vezetnek
Azt hiszem, aki a szívével él, lehetetlen, hogy arra tévedjen, mint ezek a lányok. Olyan, mintha ők az árnyékos oldalon lennének
Kisüt a nap. Indulnia kell: neki éjszaka kezdődik az élet. De még megkérdezi, én értem-e, amit ő a mai napig sem: hogyan tehet egy Nő ilyesmit? Persze mindig vannak válaszok. Most mégsem tudok mit mondani.