Áldott legyen az asszonyok között, Ki eloldja béklyód, hogy marasszon
Baranyi Ferenc
Nem mondom, hogy Baranyi Ferenc, a József Attila-díjas költő olyan hűséges, biztonságos férjanyag e nem túl rokonszenves kifejezést egy társat kereső hölgytől hallottam , aki mellett eseménytelen nyugalomban éldegélhet egy nő. De abban biztos vagyok, hogy nemcsak az irodalomban, a zenében meg az olasz nyelvben mozog biztonsággal, hanem nagydoktori disszertációt írhatna a szebbik nemről.
A verseiben nem titkolja, hogy szereti a szerelmet, szereti a nőket. A Hölgykoszorú című szonettjéből az is kiderül, hogy két nagyszerű asszony van az életében
Hajaj, hogy lehet ilyesmiről kérdezgetni egy hatvanon felüli költőt, miközben egy lírikusnak már az ötvenedik évét sem illik megérnie? Persze válaszom kész: a költőnek munkaköri kötelesség a szerelem. Hogy lehet dalolni róla, ha magad nem gyakorlod? Sokat írtam a szerelemről, tehát sűrűn megadtam magam az érzésnek Felpörget, erőt ad, szellemileg is izgalomba hoz. Milyenek azok a nők, akikkel élni (is) lehet? Ma már csak a szövetségesekben hiszek. Amikor a szerelemből andalgásból, turbékolásból, szeretkezésből bajtársi összekapaszkodás lesz. Közben nem kell feladnod önmagadat! Az ember önként, szeretetből is csonkít magán, de egy asszony se várja el, hogy a férfi átalakuljon! Önfeladásból nem lesz boldogság. Tényleg nem mesélhetek önnek egyetlen asszonyról, hiszen hosszú évek óta élek a magam szépen beállott bigámiájában. Ahhoz, hogy életem utolsó méterein még teremthessek valamit, két asszony ad szép hátteret.
Nem lehet könnyű az asszonyainak
Az egyik tökéletes társa a mindennapjaimnak, a másik pótolhatatlan társ a szakmámban, a hivatásomban. Te nélkülözhetetlen, de kár, hogy feleség vagy írtam a feleségemről, akihez úgy kötődöm, mint anyámhoz vagy a húgomhoz Ő rendezi az életemet, megkímél mindentől, én szárnyalhatok. A kedvesem viszont a szellemem társa, együtt mozog az agyunk. Az iránta érzett szerelmem csöppet sem csökkenti a feleségem iránt érzett szeretetemet.
Ne haragudjon, ezt nem értem!
No, ez is gyönyörű a nőkben! Mindannyian mások, másképp reagálnak Szerintem a férfitársaim többsége ért.
Eszembe jut egy gyönyörű sora: Áldott legyen az asszonyok között,/ ki asszonynév nélkül is bátran asszony
Néhány évtizeddel ezelőtt őszintén kértem áldást azokra a nőkre, akiket a törvényes asszonynép kiátkoz. De ma már nincs kiátkozás! Nem bűn együtt élni, házasságon kívül szülni Én már huszonéves koromban nagyképűen nyilatkozgattam arról, hogy a házasság történelmileg túlhaladott kategória. Ám hogy mit kellene helyette kitalálni, azt sem akkor, sem ma, nem tudom! A jelen viszont nem tetszik, átestünk a ló túlsó oldalára Túl sok az olyan emancipált nő, aki az egyenjogúságát minden percben demonstrálni akarja. Ők taszítanak! Én a (szép, okos, tehetséges stb.) gyengébb nemet szeretem! Nőket, akiket lehet babusgatni, akiknek jó támasza lenni, ilyesmi Ez az ősi ösztön megvolt (megvan) bennem, és valószínűleg sohasem fog kiveszni a férfiakból. Gondoljon arra, milyen bölcs és egyszerű József Attila javaslata a Thomas Mann üdvözlésében! Mi férfiak férfiak maradjunk,/ És nők a nők szabadok, kedvesek / s mind ember, mert az egyre kevesebb