| Kádár Gergely |
Nem szeretek általánosítani, de azt magam is látom, hogy egyre kevesebb a jó házasság (kapcsolat), és a mi családunkban is van művelt, több nyelven beszélő, klassz lány, akinek csak a párkeresésben nincs szerencséje
Ön mit vár el a társától, milyen nő tetszik?
Annak ellenére, hogy családilag hozzászoktam az emancipált nőkhöz talán elég, ha édesanyámat említem, aki sikeres ügyvéd , számomra nem fontos, hogy hány diplomája, nyelvvizsgája van egy nőnek. Olyan társsal jó élni, aki elég intelligens, tartalmas ahhoz, hogy családot teremtsen! Azt is nagyra értékelem, hogy a páromnak kiváló a humora, szereti a társaságot, hasonló az érdeklődési köre (én rajzolok, ő megírja hozzá a szöveget), no, és szép. Jól érzem magam vele, mert nem akarja megszabni, hogy mikor mivel töltsem az időmet. Sok férfitársammal ellentétben, ha én el akarok menni sörözni a régi kollégáimmal, akkor ez nem probléma. Nem várom el, hogy meleg étellel várjon, de ha megteszi, jólesik. Ettől (is) érzem úgy, hogy haza(!) érkezem, és nem egy szobába, ahol alhatok Ráadásul bennem megvan az a hagyományos férfivágy is, hogy elismerjen. És megkapom tőle azt a biztatást, amelyre szükségem van ahhoz, hogy boldogan induljak a csatába (mármint a munkába). Szerintem a férfiak többsége hozzám hasonlóan nőies nőre vágyik, és e nőiesség nem csak a külső jegyekre vonatkozik
Hogyan lehet valaki a magánéletében nőiesen lágy, kedves, ha mondjuk, vezető beosztásban dolgozik, ahol azt várják el tőle, hogy szigorú és kemény legyen? Nincs két énünk!
Saját reklámcégem van, sok multival állok kapcsolatban, ezért merem kijelenteni, hogy a nemzetközi cégek hierarchikus világában nem könnyű nőnek maradni. De mindenkinek döntenie kell a saját életformájáról! Meg arról, hogy mi mit ér meg. Azért is nehéz a szigorú hierarchiában dolgozó nőknek, mert a jó házasság a mellérendeltségen alapszik. De ők, szegények, elszoknak attól, hogy egyenrangúként kezeljék a többieket! Nemigen létezik olyan férfi, aki jól viseli, ha a főnökasszony a randevún vagy otthon tovább főnökösködik! Az a legfőbb baj, hogy az anyák, nagyanyák nem tanítják meg a lányaiknak, hogyan kell nőnek lenni, hogyan kell gondoskodni, szeretni, mi az empátia… Időhiány, a családszerkezet változása (ma már ritkán él együtt több generáció), vagy ez a futó, bolond világ az ok? Ma bizony előfordul, hogy egy nőnek két-három diplomája van remek közgazdász, könyvelő stb. , közben érzelmileg olyan éretlen, mint egy a hatéves gyerek. Nem tudja, hogy csak akkor követelhet, ha ad is, nem tudja, mi a nagyvonalúság, nem ismeri a megbocsátás megtartó erejét.
És a féltékenység?
Aki szereti a párját, az féltékeny. Nem kell letagadni, természetes! A kezeléséhez önfegyelem kell, és az, hogy a konfliktusokat azonnal kibeszéljük. Ha némán hurcoljuk a sérelmeinket, ha a hallgatásunkkal büntetünk (hogy lelkiismeret-furdalást keltsünk), akkor a probléma csak nő. Én soha nem turkálok a feleségem táskájában (ő sem az enyémben), nem nézem át a mobilját Szerintem fontos, hogy a házasságon belül is legyen olyan magánszféránk, ahová csak akkor lehet belépni, ha magunk tárjuk ki az ajtót