Merjek továbblépni, és a biztos, polgári jogászságot feladva, így harmincon túl valami újba fogni? Most jó, mert itthon vagyok tízhónapos kislányunkkal, ahol a kreativitásomat és a fantáziámat kiélhetem. De nem merem (még) választani a bizonytalant, a homályosat, mert a család eltartása a tét. A férjem sokat dolgozik, de a lakáshitel miatt eladósodtunk huszonöt évre, nem tudom, futná-e az álmaimra. Nem tudom, reális álmokat dédelgetek-e, vagy csak öncsalás az egész? Van-e egyáltalán tehetségem, van-e vállalkozói vénám? Soha nem féltem semmitől, de a gyerekünk, gyerekeink élete komoly dolog, az anyjuk fantazmagóriái miatt nem kerülhetnek rossz helyzetbe.
A mindennapokban olyan nehéz hallgatni az örök hangokra. Az az igazság, félek. Félek attól, hogy tőlem idegen, lélekölő munkával teljen az életem, és attól is, hogy a gyermekeim egy örökké valami más után vágyakozó, de soha semmit az asztalra letenni nem tudó anya mellett nőjenek fel. Mit tanácsolsz?
Anita
Kedves Anita!
Már nagy önismerettel rendelkezel! És bátor is vagy! Bátran megláttad, és kimondtad a lényeget: döntened kell! Már csak egészen kicsi plusz bátorság kell ahhoz, hogy éberen dönts, úgy, ahogy isteni önvalód akarja! Írtad, hogy olvastál Paulo Coelhotól. Az “Alkimista ” épp erről a döntésről szól. Ezt az utat én is megjártam, igaz, hamarabb, mint te. 18 évesen a Színművészetire felvételiztem – igaz, sikertelenül -, de ragaszkodtam a művészi pályához. Az apám kikelt magából, üvöltve ütött, hogy “az én lányomból nem lesz bohóc, színész, kurva”, de én felálltam a padlóról, és annyit mondtam: “vagy művész leszek, vagy hulla! TUDTAM, hogyha mást választok, boldogtalan leszek, élő halott.
Göröngyös volt az út Hajdúnánásról idáig, de mindig hittem magamban. Ha képes lennél az önmagadba vetett hitet aktiválni, meglenne az a belső, erős támaszod, ami végigvezetne, és segítene az úton. Annyi módszer van, hogy ebben segítsen! És akkor nem tántoríthatnának el álmaidtól a kishitűek, a gyávák, akik a “realitás” zászlaja alá menekülve dugják homokba a fejüket, mert szegénykék nem éreznek magukban elég erőt, hogy önmagukká legyenek. Te viszont már felébredtél, nincs visszaút! Pontosan tudod, hogy most van még benned annyi forrás-energia, hogy képes legyél váltani! MOST! Különben majd halogatsz, halogatsz, aztán majd hárítgatsz, végül te is bedugod a fejed a homokba, és éled a saját nyomorúságos kis életedet, mint egy rabszolga, aki azért dolgozik, hogy egyen, hogy éppen legyen
25 év után majd letudjátok a lakástörlesztést, és talán észre sem fogod venni, milyen penge vékony ajkaid lettek, mintha mindig össze lennének szorítva (Persze, majd ráfoghatod a műtétedre – hiszen akkorra már kivették mindkét petefészkedet, ami a termékenység és a kreativitás székhelye is -, hogy bizonyára az viselt meg.) De titkos perceidben MINDIG bánni fogod, hogy AKKOR nem szedted össze az erődet, hogy elindulj az önmegvalósítás útján! Hogy gyáva voltál változtatni. Mert a leveledből azt érzem, hogy valójában már eldöntötted, hogy nekivágsz a váltásnak, de szükséged van egy külső erőre, hogy meglökjenek.
Én most gondolatban meglöklek, önmagad fele löklek. Én nem dönthetek helyetted, de erőt, éberséget, s bátorságot kívánhatok neked, és kívánok is! Persze, az, hogy valaki elindul egy új úton, nem azt jelenti, hogy a földtől 10 centire megemelkedik, elveszíti a felelősség- és realitás érzékét, és nem képes a jelenben lenni. Nyilván, az éberség azt is jelenti, hogy képes leszel (vagy) eldönteni, hogy melyik út a tiéd. Dramaturg? Lakberendező? Avagy négy órában jogász, és mellette üvegfestő? Az biztos, hogy a kreativitás megélése nélkül NEM lehet teljes életet élni!
A leveledből süt az érzékenység, finomság, művészetre való nyitottság. Életkorod nem zárja ki azt, hogy vágyaid bármelyikét is ne tudd megvalósítani, sőt! Akár lakberendező, dramaturg, vagy képzőművész leszel, az évek csak érlelnek! Azt írtad, a tanfolyamra ki tudjátok szorítani a pénzt. Ez szuper! Én azt tapasztaltam az életem során, hogyha a döntésem helyén volt, valahogy utána mindig jött a külső segítség. Ez valami olyasmi, mint amit az a mondás takar, hogy: “ahova bárányt ad az Úr, legelőt is.” A baba mellett tudsz üvegfesteni, plusz pénznek, tanfolyam-kiegészítésnek jól jöhet.
Nekem mindig nagyon fontos volt, hogy megéljem a vágyaimat. Többször volt úgy, hogy nagyon erősen rámtört a vágy: utazni ide, vagy oda! Merészen, mint egy hazárdjátékos, lefoglaltam a jegyet, és onnantól kezdve bíztam abban, hogy be fog jönni valami váratlan plusz meló, ami biztosítja az útra a pénzt. ÉS MINDIG bejött! Négy éve, mikor Mexikóba mentem, utazás előtt három nappal volt egy olyan munkám, ami az egész útra szóló zsebpénzemet biztosította, addig végig kérdőjeles volt, honnan szerzek az útra pénzt. De nem aggódtam, tudtam, hogy meglesz! Ez az igazán nagy dolog!
Az aggódás, és szorongás energiáját átalakítani bizakodássá! Bucskázz át a fejeden, mint egy mesebeli hős! Mélyülj el magadban, próbálj meg a baba mellett meditálni! Ne akarj senkinek se megfelelni, félelmeidet pedig söpörd el – ahogy egy mandalát szoktak! Nézd meg, hogy TE, Anita, mit szeretnél tenni. És a belső csendben halld meg a kis hangot, ami elmondja neked, mit tégy a fizikai síkon, hogyan kezdj neki az új útnak! Kérdezz, és a válasz megadatik! Ne görcsölj rajta, csak tedd föl a kérdést, és a válasz – mint egy bumeráng – megjön. Ajánlok neked egy fantasztikus rendezvénysorozatot, ami talán segíthet neked az éberségben, önismeretben. Barátnőim csinálják, és nagyon sokat fognak vele adni embertársainknak. Okt. 11.-étől lesz az Aranytízben (5. ker. Arany János u. 10., egy nagy műv. Ház) a “Születés Hete”. Olyan gazdag hét lesz, amiben mindenki találhat magának intenzív, katartikus élményt. Olyat, ami segít őt elvezetni isteni önvalójához. Dolgozz magadon! Drukkolok!
Soma Mamagésa
Úgy érzitek, hogy valakinek el kell mondjátok? Soma a legjobb médium. Írj a soma@nlcafe.hu címre, és a legjobb helyre írtál.