|
I. ábra – A nagyításhoz kattints az ábrára! |
És most lássuk, mennyire rímel a tapasztalt anyakönyvvezető véleménye az országos felmérésre! Előrebocsátom, (sajnos) rímel
Pillantsanak csak az I. számú ábránkra, amely 1949-től mutatja a házasságkötések és a válások alakulását! Láthatják, hogy a házasodások száma zuhan (kivétel a gyes bevezetésének időszaka, a hetvenes évek elején
), miközben a válások görbéje kitartóan kúszik fölfelé. Nem akarom önöket számokkal untatni, de a vizsgálódás két adatát azért érdemes összevetni: 1949-ben 107 820 házasság köttetett, miközben 12 556 pár vált el, 2000-ben 48 110 házasodásra 23 987 válás jutott. A házasságkötések száma az elmúlt ötven évben a felére (még annál is kevesebbre!) csökkent! Természetesen a társadalom elöregedése is szerepet játszik abban, hogy 1980 óta több házasság szűnik meg egy-egy évben, mint amennyi köttetik.
A felmérésben résztvevők összetétele neme, kora, iskolai végzettsége, lakhelye pontosan tükrözte a hazai felnőtt népesség összetételét. Ennek szellemében a kérdőív kitöltőinek negyvenöt százaléka jelenleg is házas, harminc százalékuk korábban már élt házasságban, huszonöt százalékuk soha nem állt anyakönyvvezető előtt. A házasságban élők átlagosan huszonöt éve vannak együtt, míg az élettársi kapcsolatok jóval rövidebbek (az átlag: hét év).
|
A nagyításhoz kattints az ábrára! |
A vizsgálódás természetesen az élettársi kapcsolatokra is kiterjedt, hiszen azt, hogy egyre többen élnek élettársként, valamennyien tapasztalhatjuk az ismeretségi körünkben, továbbá ezt igazolja a házasságon kívül született gyermekek növekvő aránya is. Míg 1980-ban az újszülöttek hét százaléka született házasságon kívül, addig 2001-ben már több mint harminc százalékuk. Ezzel párhuzamosan érdekes, hogy az élettársként együtt élőknek közel fele tervezi, hogy előbb-utóbb anyakönyvvezető elé fog állni. A fiatalabb nem házasok nagyobb arányban tudják elképzelni, hogy összekötik valakivel az életüket, miközben a volt házasok közül (akik már megégették magukat
) jóval kevesebben szőnek házassági terveket.
|
Balázs Péter és felesége Csilla |
Harminchét év
Hogy egy diákszerelmet követő, hatévi ismeretség után miért döntöttünk úgy Csillával, hogy kössünk házasságot? kérdez vissza
Balázs Péter. A válaszom rövid. Nem tudom. Fogalmam sincs. Akkor sem gondolkodtam ezen, és azóta sem jutott eszembe feltenni magamnak ezt a merőben fölösleges kérdést. Valahogy teljesen természetes adódott ez a kapcsolatunkból, érzelmeinkből, mentalitásunkból, elképzeléseinkből, gondolkodásunkból. Természetes folyománya volt addigi hat évünknek, és kiindulópontja az elkövetkező negyven-, ötven-, vagy hatvanvalamennyinek, attól függően, hogy mennyit enged még számunkra a Jóisten. 1967. december 27-én léptünk az oltár elé Csillával, és kötöttük össze az életünket, a jelek szerint a szó szoros értelmében. Többen óvtak a barátaim közül is. Mondták, hogy
Az esküvőnk váratott magára |
A Takács Kati-Dömölky János házaspárral egyszer a házasságról, benne két ember kapcsolatáról beszélgettünk. Tudtam, hogy kiegyensúlyozottan élnek, nincs körülöttük se cirkusz, se pletyka, említettem is. Nevetve mondták, ez is tett, huszonnégy éve vannak együtt. Az esküvőjük ugyan váratott magára, megismerkedésük után csak évek múlva házasodtak össze, Dani fiúk a ceremónia alatt óvodásként ott botladozott közöttük.
Mind a ketten más kapcsolatban éltünk, amikor megismerkedtünk mondta Kati. És én sejtettem, éreztem, hogy várni kell. Nem siettettem, nem sürgettem semmit. Már hat éve együtt voltunk, amikor Dani megszületett. Vele sem siettem. Nem akartam gyerekkel megzsarolni ezt a kapcsolatot. Vártunk a házasságkötéssel is. Így volt jó. |
egy magamfajta, pályája kezdetén álló, éppen divatba jött színésznek, egy nagyéletű bohémnak nem érdemes ilyen korán nősülnie. Csináljak karriert, tomboljam ki magam, aztán még mindig ráérek házasodni. Csuda tudja, miért, de valahogy automatikusan elengedtem az intelmeket a fülem mellett, és úgy éreztem, hogy nekem ezt kell tennem, nekünk ezt kell tennünk, és azóta is úgy érzem, hogy jól tettem, jól tettük. Azóta eltelt négy évtized. Azt nem állítom, hogy fiatalabbak lettünk volna ez idő alatt, hogy nem hányt és vetett a sors bennünket, külön-külön, és együtt is. Tragédiák, betegségek, válságok, mélypontok, és a kapcsolatunkban is voltak különösen nehéz, kritikus időszakok: zördülések, civakodások. Ilyenkor mindig eszembe jutott Karinthy Frigyes zseniális aforizmája, miszerint a nő és a férfi soha nem értheti meg egymást, hiszen mindkettő
|
Takács Kati-Dömölky János |
mást akar. A férfi a nőt, a nő a férfit. Sokszor kérdezik, hogy van-e titka a hosszú házasságnak, és én csak azt tudom mondani, hogy titka nincs, csak fontos összetevői. Fontos, hogy mindenre odafigyeljünk, hogy megőrizzük a másik iránti nyitottságunkat, hogy hasonlóan vélekedjünk alapvető dolgokról, erkölcsi kérdésekről, a gyereknevelésről, bizalomról, szabadságról, hogy legyen humorunk, ami segít elviselni dolgokat. Nálunk, legalábbis Csillának, biztosan van