A pénz fele a menedzseré

Bus István | 2004. Október 11.
Kozsó a kilencvenes évek egyik legsikeresebb producere, olyan sikercsapatok fûzõdnek a nevéhez, mint a Shygys, a Picasso Branch és a Bestiák. Õ igazán együtt él a csapattal.







Kozsó
– Válogatásokat rendeztünk, mert ez volt az egyetlen módja annak, hogy megtaláljuk az embereinket. Ha valaki demofelvételekkel próbálkozott, azok többnyire elkallódtak. A válogatásokon fő szempont volt a sztárjelölt maximális énektudása és a belső kisugárzás, a karizma.

A producer és munkatársai a válogatásokon mindig pontosan tudták, kiket keresnek, a csapatépítést ugyanis több hónapos piackutatás előzte meg. Kozsó sztárcsináló csapata egyébként huszonnégy főből állt, akik különböző területeken mozogtak, a turnémenedzsertől a médiamenedzsereken át a fodrászokig.

– Külföldi és hazai trendek alapján határoztuk el, milyen produkciót szeretnénk létrehozni. Ezután válogattuk ki a karaktereket: volt szerelmes típus, törékeny, szentimentális, igazi macsó. A lánycsapatoknál vadabb, nőiesebb és szende mosolygós, akit minden férfi imád. Később a kiválasztott tagok egyéniségére igazítottuk az általunk elképzelt figurákat. A felkészülés alatt folyamatosan teszteltük őket, szakmailag és pszichológiailag egyaránt.
Kozsó szerint hat-tizenkét hónap kőkemény munka kell ahhoz, hogy egy összeverbuvált együttes színpadképes legyen.

– A hét minden napja a csapattal telik. Reggel edzőterem, utána ebéd, majd táncórák. Délután tréningek, ahol a srácok megtanulják, hogyan kezeljék a rajongókat, és hogyan bánjanak az újságírókkal. Utóbbi kiemelten fontos. A beszélgetések során kell valami extrával, valami mondanivalóval előrukkolni. Az nem érdekes, hogy reggel bevásároltam. Az emberek elvárják, hogy a sztárok élete valóban különleges legyen.

Kozsó csapatai óriási sikereket arattak a hazai piacon, de egy idő után mindegyik önállósodni akart. A producer szerint ez természetes folyamat.

– Hirtelen jön a siker. Sajnos, a producernek a befektetett tőke megtérülése miatt három-hat hónap alatt komoly sikereket kell elérnie. A fiatalok emiatt két hónap alatt „belelépnek” abba, amiért más tíz-húsz évet dolgozott. Címlapra kerülnek, tévéműsorok, újságcikkek szólnak róluk, jól keresnek. A menedzsment pedig keménykezű marad, továbbra is megmondja, hogy nézzenek ki, miről beszélhetnek, hány órát tornázzanak. A sztárság beköszöntével mindez nagyon terhessé válik. Előbb-utóbb a csapat hangadói lázongani kezdenek. A Picasso Branch-ban a rebellisek kiváltak, a többiek folytatták. A Shygys-ban nagy volt az összetartás, ők egy emberként álltak odébb. A támadási felületük a pénz volt. Nem titok, a menedzsment a mindenkori profit ötven százalékát teszi zsebre. Azonban tudni kell, hogy ebből a fizeti a csapat minden költségét, a milliós nagyságrendű videóktól a plakátokon és a stúdióköltségeken át a ruhákig.

Exit mobile version