Hogyan ébreszd fel az alvó oroszlánt?

Bus István | 2004. Október 13.
A hosszas kapcsolatok egyik rákfenéje a megszokás. Ami néha unalomba fullad, a szexuális élet metaforája pedig a „pangó állóvíz” hasonlattal írható le a leghívebben.




A témával kapcsolatban azonnal egy vicces jelenet jut eszembe a Csak egy kis pánik! című maffia-vígjátékból. Dr. Sobol, a gengszterek által megfélemlített és elgyötört párkapcsolati pszichiáter új párt fogad a rendelőjében. Az asszony panaszkodik, hogy a férje azt szeretné, ha szexuális együttlét közben ugató hangot adna ki magából. Dr. Sobol a tenyerébe temeti az arcát, majd megtörten felnéz, és nem kezd áltudományos „rizsába”, hanem kifakad, valahogy így: „Asszonyom, az élet rövid, ezért jól kell, hogy érezzük benne magunkat. Menjenek haza, maga meg kezdjen el ugatni, egyáltalán, csináljanak meg mindent, ami örömet szerez a másiknak!” (A kamera ezek után ráközelít az elégedetten és kajánul vigyorgó férj arcára.)

Unalom? Nem törvényszerű!

– A kapcsolat elején a szexuális vágy is fokozottabb – mondja Molnár Tamás szexológus. – Az újdonság varázsa „feldobja” az együttlétet. De a partnereknek össze kell hangolódni. Meg kell ismerniük egymást, a másik reakcióit, hogy mire van szüksége, milyen ingerlésre vágyik. Ám ehhez idő kell. Minél tovább eljutunk ebben a folyamatban, az egyre javítja a szexuális működést, és növeli az élvezetek fokát. Nagyobb örömforrássá válik a szexualitás, ha a partnerek igazán megismerik egymást.

– Ideális esetben tehát a szerelmet az összehangolódás, majd a kielégülési-örömszerzési szakasz követi. Utána érkezik el a megszokás, ami nem feltétlenül jelent unalmat. Megszoktam, hogy a partner egyes mozdulatokra hogyan reagál, milyen szavakra mit mond, és ő is tudja, hogy nekem mire van szükségem – de már nem adunk túl sok új ingert egymásnak. Az unalom csak akkor jöhet el, amikor már nem tudunk variálni, kreativitást vinni a szexbe. Ha már nem vagyunk képesek változtatni a körülményeken. Ki kell zökkenteni egymást a hétköznapokból. Legyen alapvető, hogy elmenjünk nyaralni, ahol csak egymással tudjunk foglalkozni, és nem kell arra gondolni, hogy időre kell mennem valahová, vagy milyen munkákat kell leadni másnap. Ha nem tudunk szabadságra menni, akkor legalább hétvégéket „lopjunk” magunknak.

>> További praktikák jönnek – ide kattintva!
Exit mobile version