Szerelem és bukás a rulettasztalnál

Fejős Éva | 2004. Október 13.
Ha kaszinóról szóló filmet adnak a tévében, mindig érzek egy kis borzongató bizsergést az elegáns párok, a pezsgõvel araszoló pincérek, a nagy nyertesek és az örökké csilingelõ nyerõgépek láttán.





Aztán, amikor elmentem egy kaszinóba, rájöttem, hogy Magyarország – hozzáteszem: szerencsére – nem Las Vegas. Ám a luxuskaszinók, a nagy nyertesek és a még nagyobb vesztesek titkait még mindig szeretném megfejteni…

– Nevezz Klaudiának! – nevet, és hátraveti a fejét, amikor megkérdezem, milyen álnéven szeretne szerepelni a cikkben. Kislányos, ártatlan az arca, a haja szőkésbarna. Harmincegy éves, és az egyik magyar kaszinóban krupié. Ismeri az összes játékszenvedély-beteget, látott már nagy örömöt és hatalmas bukást is a rulettasztal mellett.

***

– Nálunk a nappal nem túl érdekes. Estig jóformán semmi sem történik. Ezért inkább az éjszakáimról mesélek – kezd bele, és biztatóan rám mosolyog. Elképzelem, ahogy e mosolyt látván a férfiak egyre nagyobb téteket pakolnak a rulettasztalra. – Tizenkét éve kezdtem a pályát, nagyon fiatalon, tizenkilenc évesen. A krupié-tanfolyamon én voltam a legjobb fejszámoló. Körülbelül százötvenen jelentkeztünk a három hónapos tanfolyamra, hatvanat vettek fel, és menet közben huszonnégyen kiestek. Itt ugyanis nagyon fontos, hogyan tudsz fejben számolni, hogy milyen gyors a kezed, amikor a kártyát húzod, és amikor a zsetonokat feltornyozod.

A csalók Mekkája

– Amikor elvégeztem a tanfolyamot, olyan kaszinóba kerültem, ahol még nem vezették be a biztonsági kamerás rendszert. Ez volt a csalók Mekkája. Akár rulettről, akár kártyáról van szó, az asztalnál ott a játékvezető krupié (dealer-nek is nevezik), az alacsonyabb beosztású krupié a vesztes zsetonokat kupacolja össze mellette. A séf figyel arra, hogy pontos-e a kifizetés, megfelelő zsetonokat ad-e a krupié a játékosoknak. Őket felügyeli a menedzser (ma már inkább pittboss-nak hívjuk), aki az asztalok között járkál, elkészíti a beosztást, hogy ki, melyik asztalnál legyen, és mikor történjen a váltás.

1992-t írtunk, és az első munkahelyemen rájöttem, hogy a menedzserünk összejátszik bizonyos ügyfelekkel. Amikor ugyanis a rulettnél kimondod, hogy „Nincs több tét”, azt követően tényleg tilos a játékosoknak tétet tenni, ha valaki mégis rakna, akkor az asztalséfnek rá kell szólnia, hogy amit feltett, az már nem játszik. Nos, elhangzott a „Nincs több tét”, a golyó megállt, és amikor felnéztem, láttam a nyerő számon egy ötszázmárkás zsetont, ami korábban biztosan nem volt ott. A menedzserrel közöltem: ez késői tét, ne fizessünk. Ő határozottan azt felelte:

– Fizessük ki!

Akkor döbbentem rá, hogy ez nem egészen tiszta játék. Amíg nem kamerázták be, több ilyen helyzettel találkoztam ugyanabban a kaszinóban, a menedzserünk pedig egyre drágább autókkal járt.

>> Itt következik a II. rész!

Exit mobile version