Kerti munkát vállalunk!

Hulej Emese | 2004. Október 18.
Nagyon valószínû, hogy Gyurit és Zolit nem az a nyolcvan(!) késõbb száz(!) forint hozta lázba, amit az egésznapos szakmai gyakorlatért kaptak a kertészeti szakközépiskolában.




A gyakorlati és az elméleti képzés alatt megtanulták a szakmát, mostanában meg azt, hogy ezzel a tudással keresni is lehet.
Ők ketten rendszeresen járnak családi házakhoz ásni, terepet rendezni, fát kivágni, árkot tisztítani, ültetni, füvet nyírni. A munka nem könnyű, de hát azért választották ezt a szakmát, mert szeretik. És mert tudják.

– Nekünk ez a szakmánk, ezért, ha nem akarunk két növényt egymás mellé ültetni, azt meg tudjuk magyarázni, – mondja Gyuri – és az is biztos, hogy ha mi csinálunk meg egy kertet, az sokkal tovább marad szép, mintha más dolgozott volna vele. Már megfizettük a tanulópénzt, amikor egy fix összegért elvállaltuk egy öreg, elhanyagolt szőlő rendbetételét. Rengeteg idő elment vele, de hát legközelebb már tudjuk, mivel mennyi idő alatt végzünk. Azt is megtanultuk, hogy mindig pontosan tisztázni kell, mit várnak tőlünk, nehogy félreértés legyen.

A fiúk zömében hétvégén dolgoznak, a pénz, amit keresnek, még nem olyan sok, hogy gondot okozna, mit kezdjenek vele.
– Azt szeretnénk, ha az emberek egymásnak adnák a telefonszámunkat – teszi hozzá Zoli –, mert olyan elégedettek lennének velünk. Egyre komolyabb feladatokat szeretnénk, jó volna sziklakertet meg kerti tavat is építeni. Hosszú távon arra gondoltunk, hogy az érettségi után technikusnak vagy kertészmérnöknek tanulunk, ahogy sikerül, aztán közös vállalkozást alapítanánk.

Gyuri gyakran segít otthon, rendet rak, virslit főz vagy rántottát süt vacsorára, ezenkívül bicskei házuk kertjében öntöz, permetez, kapál. Zoli ehhez képest nem a háziasság szobra, és míg máshol a kertet rendezi, a saját szobájáról jobb nem is beszélni. Ez lehet valamiféle vigasz szülők számára, hogy ha a gyerek megtalálja a neki való foglalatosságot, még dolgozni is hajlandó…
Exit mobile version